Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

zetéről, életéről, sorsáról beszélgetnek. Az élete delén túli ember mellett nyugodtabb az asszony élete. Tréfásan is szokás mondani, ha a kapuban, udvaron üldögélő idős emberrel fiatalasszony beszélget. Az arra járók szólnak így: Ugye, Böske, jó a vén fa árnyékában megpihenni! Arra is vonatkozik, hogy hasznos az öregekkel való beszélgetés, fontos, hogy meghallgassuk véleményüket, s tekintetbe vegyük nagy tapasztalatukat. Nagy fának nagy az árnyéka A vezető emberekkel, bíróval, jegyzővel, elnökkel, az ezekkel barátságban álló befolyásos egyénekkel kapcsolatban hangzott el olyan esetekben, amikor a beszélgetők óvatosságra intették egymást: nem célszerű az ilyen emberekkel ujjat húzni, mert azok befolyásuk révén ellenünkre lehetnek. Ne rázd a fát, amely önként hullatja a gyümölcsét Nem kell azt az embert zaklatni sem kéréssel, sem figyelmeztetésekkel, aki mindig készséges hozzánk, segítségünkre van, mindenben támogat, munkánkban és anyagi gondjainkban egyaránt. A fák nem nőnek az égig Annak mondták, akit figyelmeztetni akartak, hogy ne akarjon magasra törni; vagy azután mondták, amikor ez a törekvés nem sikerült. Mindenki a tehetségének, anyagi lehetőségének és tudásának megfelelően tűzzön célt maga elé; annál nagyobb a csalódása, minél inkább felül akar kerekedni a környezetén. Fabatkát sem ér Az értéktelen, hasznavehetetlen dologról, tárgyról, eszközről mondják. Ha pl. egy szerszám meghibásodott, a munka már csak kínlódás volt vele, így szóltak: Dobd el azt a kaszát, nem ér az már egy fabatkát se (vö. Nem ér egy fagarast se; Annyit se ér, amit a földre köpök; Nem ér egy lyukas garast. - O. Nagy: 150.). Öcsém, facsiga! A legény szólítja így a suhancot, ha az bámészkodik körülötte, nézi, hogy mit csinál, vagy ha találkozik vele, ha az odamegy hozzá: No, hogy vagy, öcsém, facsiga!; No, mit akarsz, öcsém, facsiga!; így kell ezt csinálni, öcsém, facsiga! Nem ér egy fagarast se Semmit se ér. A teljesen értéktelen, eldobni való szerszámról, eszközről mondják, vagy ha mások tulajdonát akarják becsmérelni. A haszontalan, a munkát kerülő egyénekkel kapcsolatban is elhangzik, akiknek a munkájából semmi haszon nincs: Ne hívd Gyurkát kaszádni, nem ér egy fagarast (vagy: fabatkát) se (vö. Fabatkáit se ér; Annyit sem ér, amit a földre köpök; Nem ér egy lyukas garast; Nem ér egy hajítófát). Majd ha fagy, hó lesz nagy Gyermekek mondogatták játékosan egymás boszszantására, ha azzal dicsekedtek, hogy ki mit kap ajándékba a szülőktől, rokonoktól, vagy mit akarnak venni stb. Ha különösen nagy dologról esett szó, arra rögtön rávágták ezt, amiben az áll, hogy nem hisznek neki és hogy abból semmi se lesz (vö. Majd ha esik. O. Nagy: 151.). Fatálhoz fakanál Udvarlással kapcsolatban hangzott el, elsősorban vagyoni, társadalmi tekintetben. Ha egy szegény legény gazdag lánynak udvarolt, az ilyenről elítélően beszéltek; nem lesz jó az ilyen házasság, a szegény legény csak cseléd lesz a gazdag háznál; nem való az hozzá; szegényhez szegény való: Fatálhoz fakanál (vö. Cseréptálhoz fakanál). Minden lében fakanál A mindenbe beleszóló, lefetyelő, tudálékos emberről mondják. Kérés és kérdezés nélkül javaslatot tesz és kifejti véleményét. Úgy gondolja, hogy amit ő mond és tesz, helyes és fontos. A mondás az ilyen emberről elmarasztalóan hangzik el. Faképnél hagyta Akkor mondják beszélgetés közben, ha egy legény hosszabb udvarlás után, amikor már komolynak tartották a leánnyal való kapcsolatát, hirtelen, váratlanul elhagyja, anélkül, hogy különösebb indokát tudnák: Ez a Pali jól faképnél hagyta Rozit (vö. O. Nagy: 152.).