Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Fakószekér, kenderhám, mind a kettő rossz szerszám Régebben mondták az egykor jobb módú, de elszegényedett emberre, aki külsőségekben még tartani akarta a régi állapotot - főleg a nemesi rangot (különösen azokban a falvakban, ahol majdnem mindenki nemes volt) -, de már nem volt meg hozzá az anyagi tehetsége. Gúnyolódva, szánakozva hangzott el, olykor az érintett is mondta a saját helyzetének a jellemzésére. Röhög, mint a fakutya A feltűnően, a szokatlanul nevető személyről szokás mondani. Ebben a nevetésben azonban némi sandaság, olykor kárörvendés rejlik. Ez a nevetés nem mindig hangos, olykor inkább folyamatos mosolygás, ami az érintettet felingerli, s a röhög szóval felháborodva és sértően szól hozzá, amivel egyúttal a nemtetszését kifejezi, s azt is, hogy most már elég volt, hagyja abba: Mit röhögsz, mint a fakutya? (vö. O. Nagy: 155.). A falnak is füle van Ha az emberek bizalmas dolgokról beszélgetnek, ezzel egymást részint halk beszédre intik, részint pedig arra, hogy legyenek óvatosak, arról, ami közöttük elhangzik, másnak ne szóljanak. Dűlő falhoz ne támaszkodj! Figyelmeztetésként mondták az idősebbek a fiataloknak. Nem célszerű olyan ügyet támogatni, amiről már látható vagy feltételezhető, hogy eredménytelenül végződik. Ne bízzunk a bizonytalanban. Jó kapcsolatot és támogatást az anyagilag és erkölcsileg egyaránt biztos embereknél keressünk. Falba veri a fejét Bosszankodik, mert elrontott, helytelenül cselekedett valamit, aminek teljesen ő az oka, mert ha hamarább, előzőleg jól odafigyel, gondolkodik, akkor nem következhetett volna be az a helyzet, amin már nem lehet változtatni. Különösen olyan esetekre vonatkozik, amikor meggondolatlanul elmulasztottunk, elszalasztottunk egy vissza nem térő alkalmat üzleti dologban, előmenetellel, állással kapcsolatban stb. Pl. állást kínálnak, amiről később kiderül, hogy kétszeres jövedelmet hoz a jelenleginél és lényegesen könynyebb, kényelmesebb, de már mással betöltötték: Most már verhetem (vagy: hiába verem) a fejem a falba. De mondhatjuk lemondóan, belenyugvóan, bármint is történt: Nem verem a fejem a falba. Falnak beszél Indulatosan, ingerülten hangzik el annak a szájából, akinek a beszédére a másik fél nem figyel. Legygyakrabban a szülőnek a gyermekeivel kapcsolatban fordul elő. A leányát, fiát megbízza valamilyen munkával, feladat elvégzésével, de az elengedi a füle mellett, többször is rászólnak, hogy miért nem csinálja már, s ilyenkor fakadnak ki, pl. az ember mondja a feleségének: Akár a falnak beszélj, akár neki; vagy: Beszélhetsz, neki, akáir a falnak. (Előfordul, hogy a nevét mondják.) Olyan esetekben is elhangzik, amikor valamit megtiltanak, pl. ne menjen a cimborákkal csavarogni, a folyóra fürödni, mulatóhelyre stb., de nem veszi tekintetbe, s ilyenkor a szülők az érdekelt jelenlétében mondják ezt, amiben panasz és keserűség nyilvánul meg, s amivel azt szeretnék elérni, hogy térjen észre, változzon meg. Olyan fehér, mint a fal Aki megijed, vagy akit megijesztenek, s hirtelen megváltozik az arcszíne, elsápad, arra mondják: Olyan fehér lett, mint a fal. A betegség miatt sápadt személyre is mondják. Nem zörög a falevél, ha a szél nem fújja Gyakorta az olyan hírrel, eseménnyel kapcsolatban hangzik el, amiről nem tudunk bizonyosat, csak beszélnek, pletykálnak róla. Az e témakörbe vágó dolgok rendszerint hátrányosak az ügyben érintettekre, pl. tiltott szerelmi kapcsolatok, botrányokozás stb. Az ilyesmiről való beszélgetés közben annak vagy azoknak, akik kétkedéssel hallgatják a hírt, a beszélő ezzel nyomatékosítja' a véleményét, amely szerint igaz lehet a dolog, mert egyébként nem beszélnének, nem pletykálnának róla faluszerte. Az, ami a falu A régi öregek beszélgetésében hangzott el. A vándor ember, ha egy faluban szállást kér, igazodnia kell a faluhoz, úgy kell viselkedni, nehogy megsértsen valakit. Régen, ha egy katolikus ember beköltözött a református faluba, eljárt a református templomba. A cseléd, a pásztor református: Az, ami a falu. Tanítás-