Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

pedig az anyja élére rakja a pénzt. Elhangozhat azonban jó értelemben is, amikor dicsérnek egy embert a szorgalmáért, a takarékosságáért, azért, mert nem herdálja el a pénzét, hanem egy meghatározott célra - pl. házépítésre - gyűjti, élére rakja (vö. O. Nagy: 135.). Elétől is, fokától is Mindkét irányból meg kell vizsgálni az ügyet, csak akkor ismerhetjük meg közelebbről és pontosabban. Ha vitás kérdésekben kérnek valakitől tanácsot, vagy az emberek egymás közt ilyen dologról beszélgetnek, ilyesmit szoktak mondani: Meg kell azt tudni élétől is, fokától is - azaz ismerni kell a körülményeket, mind a két fél elmondását, véleményét ahhoz, hogy a helyzetet helyesen lehessen megítélni. Ahogy élsz, annyit érsz Tanításként mondogatták a régi öregek a fiataloknak. Az emberről jó munkája, őszinte, nyílt, becsületes magatartása alapján elismerő véleménnyel vannak. Aki így él, köztiszteletben áll az emberek körében. A lump, kocsmázó, munkakerülő emberről elmarasztalólag szólnak. Egy-egy példa kapcsán csak annyit mondanak, amiben az értékítélet benne rejlik: Minden ember annyit ér, ahogy él. Ha addig élek is! Ezzel bizonyítja az ember, hogy egy tervét, elképzelését mindenképpen véghez viszi, megvalósítja. Ilyen esetekben rendszerint nehezebben megvalósítható dolgokról van szó, s ezért szükséges a nyomatékosabb bizonyítás. Előfordul azonban, hogy mérges, dühös állapotban fenyegető szólamként - valós tartalom nélkül - hangzik el. Pl. a rosszalkodó, bosszúságot, kárt okozó gyermekre kiáltanak rá: No, megáillj csak, kapjalak el, agyonverlek, ha addig élek is! (vö. Akkor is, ha ég-föld összeszakad!). Ki mint él, úgy ítél Ha az ember magáról vagy családtagjairól rosszindulatú pletykát hall, a rágalmazással, az ármánykodással kapcsolatban csak ennyit mond, amivel az fejezi ki, hogy annak az élete, tettei éppen azt bizonyítják, hogy a megjegyzések, a rágalmak az illetőre illenek, és valójában saját magáról mond véleményt, ítéletet. Lássuk, miből élünk! Közösségi munka alkalmával az étkezési idő vagy a pihenő beszélgetés befejezését a gazda vagy a munkavezető ezzel jelzi, ami azt jelenti, hogy folytassák a munkát, dolgozzanak tovább. Nem él vele Aki nem dohányzik vagy szeszes italt nem iszik és kínálják vele, így szól: Köszönöm, nem élek vele. Se él, se hal Arról mondják, akinek sok a gondja, baja, tengernyi a munkája, lót-fut, azt se tudja, mit csináljon, meghalni sincs ideje: Szegény Feri, se él, se hal. Egy életem egy halálom! Ha olyan dolog, tett, cselekedet tervéről beszél az ember, ami szokatlan, s veszélyekkel is jár, merészséget, bátorságot kíván, így nyilatkozik: Egy életem, egy halálom, megcsinálom -, amiben benne rejlik a döntés, s az, hogy nem törődik azzal, mi lesz az eredmény. Elhangzik olyan esetben is, amikor az embert mulatni, szórakozni hívják, s a maga megnyugtatására mondja ezt; miért is ne menne, hiszen az életet ki kell használni; vagy éppen ezzel invitálják: Gyere, Jóska, egy életünk, egy halálunk! Ez az élet gyöngyélet! Múlatás, társas szórakozás, lakodalom alkalmával kiáltják a jókedvű, daloló, táncoló, szórakozó emberek, asszonyok. A pillanatnyi érzés, hangulat kifejezésére szolgál (vö. Rövid az élet, hosszú a sír, bolond, aki búsul, bolond, aki sír; Egyszer él az ember!). Félti a tyúkszaros életét Gúnyolódva mondják az olyan személynek, aki indokolatlanul gyáva, felénk. Többnyire gyermekkel, nővel kapcsolatban hangzik el, aki pl. nem mer bemenni egy portára, mert ott kutya van, fél a ló vagy a tehén közelébe menni, nem mer belemenni a sekély vizű patakba sem, nehogy belefulladjon stb. Ha a gyermek rossz fát tett a tűzre, félve, hogy az apja megveri, az anyja mögé húzódik, s ilyenkor tréfásan és kicsit megszégyenítően is szól neki az apja: Félted, ugye, azt a tyúkszaros életedet!