Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

éneklő individuumok - itt elsősorban a magyar nótán nevelkedett jobb módú paraszti rétegre gondolok - a betyárnótáknak jó ismerői és előadói. A betyárdalok, rabénekek közösségi funkcióját, funkcionálását jelzi tehát a fenti megállapítás. Gömörben éppen úgy, mint a borsodi, hevesi és nógrádi palóc területen a legjelentősebb betyáralak Vidróczki volt, akinek az emlékét mind dalaiban, mind prózai történeteiben napjainkig megőrizte a néphagyomány. A köztudatban Vidróczki neve a Mátrával kapcsolódik össze, valószínűleg annak a nótának nyomán, amely szerint: A Vidróczki híres nyája csörög-morog a Mátrába. Valójában Vidróczki szűkebb hazája a Bükk volt, ahonnan át-átcsapott a Mátrába. Nem kétséges viszont, hogy a Mátra és a Bükk összefonódik Vidróczki életének történetében. A két hegység Vidróczki életének két nagy állomását jelenti. A Bükk fennsíkján született, s a Mátra lankáin érte utol a halál. Eletéről, cselekedeteiről a borsodi, a gömöri falvak, a Sajó-völgy népe sok történetet ismer. Szívesen beszélnek Vidróczkiról, akinek emlékét, a róla szóló hagyományt apák és nagyapák személyes élményei nyomán őrzik és adják tovább. A tényeket azonban a nép képzelőereje lényegesen megváltoztatta, s az elbeszélésekből egy bátor népi hős alakja bontakozik ki. A Vidróczkiról szóló nóták, balladák a gömöri falvakban szinte hihetetlenül népszerűek. Gyűjtésem során nem találkoztam olyan adatközlővel, aki dalt, balladát vagy valamilyen történetet ne tudott volna róla. Gömöri kapcsolatait is büszkén emlegetik. A bemutatott balladai variánsok is jól tükrözik a gazdag epikai hagyománykört. Főleg három ballada él elevenen a néphagyományban: a Nagy udvara van a holdnak, Híres betyár vagyok és A Vidróczki manga nyája kezdetűek, illetve ezek változatai. Feltételezhető, hogy a közismert variáns Kodály Zoltán feldolgozása (Mátrai képek) nyomán nemcsak a népszerűségéhez, hanem Vidróczki hagyományának életben tartásához is hozzájárul. A gömöri néphagyomány Vidróczkihoz hasonló kedvelt betyáralakja Jáger Jóska. Nemcsak balladákat, hanem különböző történeteket, mondákat beszélnek tetteiről, cselekedeteiről. Elsősorban a pásztorok körében él róla eleven epikai hagyomány. Nagyon érdekes, hogy az egyik változatban (Léváit) a Jáger Jóskát megölő Sapkás Pesta A halálra ítélt rab húga balladájából ismert Török Miklós bírógazdának jelenti fel önmagát. Balladákat ismerő adatközlőim kivétel nélkül dalolták a Jáger Jóska ballada valamelyik változatát. Hasonlóképpen nagyszámú ballada ismeretes Gömörben a leghíresebb magyar betyárról, Rózsa Sándorról. A legkülönbözőbb rétegbeli adatközlők emlékezetében él róla valamilyen nóta, történet. Ehhez Rózsa Sándor „országos népszerűsége" nyilvánvalóan hozzájárult. Gyakran névfelcseréléssel olyan balladákba, nótákba kapcsolják, amelyek - a gyűjteményekben eddig közölt anyag alapján - többnyire más betyár - Bogár Imre, Gacsály Pesta stb. - nevével fordultak elő. Vidróczki és Jáger Jóska gyakran szerepelnek együtt a történetekben és a balladákban (Jáger Jóska jó pajtása Vidróczkit már agyonvágta). Arra is van példa, hogy a két híres betyár, Vidróczki Marci és Rózsa Sándor szerepel együtt a gömöri néphagyományban (így pl. a licei Breznanik Jánostól gyűjtött anyagban). Ide kapcsolhatjuk még a Bogár Imréről szóló hagyományt is. Területünkön is általánosan ismeretesek a Zavaros a Tisza kezdetű ballada variánsai. A kevésbé ismert betyárballadák közé tartozik az Angyal Bandi. A Zúg az erdő, zúg a mező kezdetű gyakrabban előfordul ugyan, azonban a dalba Bogár Imre neve csak esetenként került. A név helyett elsősorban az én rózsám, a galambom, kedves babám szerepel, s így voltaképpen nyomban más kategóriába sorolható a ballada. A „klasszikus" Angyal Bandi-balladának (Lám megmondtam, Angyal Bandi) csak sporadikus előfordulását figyelhettem meg. Az Angyal Bandi „kortársaként" emlegetett Barna Péterről úgyszintén kevés adatunk van. Mindössze egy teljesnek mondható változatot sikerült lejegyeznünk (Fúdd el, jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát). A ponyvái megfogalmazás erősen érződik rajta. A leleszi csárda, a leleszi határ említése bizonyos tekintetben már a területünkhöz kapcsolja ezt a betyártörténetet. Népivé válása nyilvánvalóan a folklorizációs folyamat útján akadt meg. Megjegyzem, hogy a múlt század végén a Balog-völgyből közölt Husáng Jancsi balladájának első versszaka változatunk első versszakával egyezik. A második versszakban is felfedezhető a kapcsolat (amott Kurin Borcsáról, emitt Románné két lányáról van szó), azonban más ballada kontaminációjával folytatódik. Ennek a balladatípusnak a folklorizációs folyamata tehát megindult Gömörben. A gömöri balladaanyag legjellemzőbb példáiként - amint e fejezet bevezetésében utaltam rá - a betyárballadákat, ill. a rabénekeket jelölhetjük meg. Korántsem azért, mert más típusú balladákra nem találnánk számos változatot. Amint az eddigiekből is kitűnt, ezek közül néhány (A szégyenbe esett lány, A halálra ítélt rab húga, A halálra táncoltatott lány) annyira közismert és népszerű, hogy a balladahagyomány jellemzése során joggal említhetjük. Azonban, ha területünk sajátosabb karakterű balladáit akarjuk megjelölni, akkor kétségtelenül a betyárballadákat, a pásztor-betyár történeteket választhatjuk. Ezeken belül a Vidróczki-variánsokat, valamint néhány rabéneket tipikusnak tekinthetünk. Ez utóbbi