Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Fehér Lászlót, de hát a testvére hiába követett el mindent érte, még a szüzességét is odaadta. Azt pedig kár volt" (Gecse Márton, 60 é.). A mesei tárgyú balladák sorába illeszthető Egyszer egy királyfi történetét elsősorban nőktől hallottam, s gyűjtöttem tizenkét éves leánykától is. Példátlan népszerűségét minden valószínűség szerint elősegítette az, hogy a két világháború között tankönyvben is előfordult, műsoros esteken szavalták, sőt színpadi játék formájában is bemutatásra került. Az elterjedést és a népszerűséget illetően ehhez hasonlítható A gunaras lány (Szép Ilona) balladája is. Megfigyelésem nyomán úgy látom, hogy mindkettő a gyermekek hagyománykörébe került, noha a teljesebb variánsait a felnőttektől gyűjtöttem. Az előző gyermekjátékká alakulva is ismeretes. Voltaképpen az utóbbiról is- elmondható ez, amennyiben két leány a szöveget a „szereplőknek" (a gunaras lány és a bíró) megfelelően páros felelgetős formában énekli. Több adatközlőm említette ezt gyermekkori „szórakozásként". A ballada „átszállásáról" beszélhetünk ezekben a példákban, s úgy tűnik, hogy ezeket a dalosok is játékos, tréfás nótákként tekintik - az idősebbek is inkább a gyermekeket szórakoztatják velük -, és semmiképpen sem sorolják az „igazi", a „komoly" történetek közé. Hasonlóképpen a tréfás hangvételű történetek közé tartozik A megcsalt férj balladája. A magyar népballadák elterjedési területét, eredetét, európai kapcsolatait vizsgáló kutatók figyelmét már korán felkeltette ez az - elsősorban dallamában a magyartól eltérő, sajátos - új stílusú, tréfás, vidám hangulatú ballada, amely a férjét megcsaló asszony „rajtakapásának" eseményét mondja el. Három változatát mutatom be. A múlt század elején kéziratos gyűjteményben már felbukkan, s később a gyűjtők a recens hagyományból számos variánsát jegyezték fel. A ballada népszerűsége kétségtelen. A gömöri magyaroktól a moldvai csángókig széles körben felbukkan. Ha a teljes magyar nyelvterületet tekintjük, az eddig kéziratban levő, ill. megjelent variánsok számából még nem vonhatjuk le a végső következtetést az átadás-átvétel kérdését illetően. Föltétlenül szükséges a típus elterjedési területének megállapításán kívül a dallam és a szöveg részletes összevetése, elemzése is. A példák nyomán mind a dallamban, mind a szövegben olyan eltérések figyelhetők meg, amelyek az átvételnek nem egy, hanem több irányát, ill. a ballada több archeformáját valószínűsítik. Az átvétel kérdésénél is fontosabbnak tetszik a ballada belső fejlődésének, alakulásának a kérdése. Helyszíni gyűjtéseim nyomán úgy látom, hogy ez a ballada rendkívül népszerű volt a gömöri magyar néphagyományban. A nyelvhatár mentén levő szlovák falvakban azonban nem sikerült nyomára bukkannom. Az idevonatkozó gyűjtés még hozhat eredményt. A lehetséges szlovák párhuzamok részint az elterjedési terület határának megvonásához, részint a kapcsolat kérdéséhez nyújthatnak támpontot. Az előzőhöz hasonló a népszerűsége A gróf és a szegény lány balladájának, amelyet a balladairodalom A gróf és az apáca főcím alá sorol. A címből szándékosan hagytam el az apácát, tekintve, hogy a gömöri variánsokban (egyebütt is) szegény leányról van szó, akiből apáca lesz. A ballada lényege, voltaképpen a tragédia a gróf és a szegény leány (és nem apáca) közötti társadalmi különbségből fakadó ellentétben rejlik. Népköltészeti gyűjteményekben eddig kevés publikált változatával találkozunk. Újabban a néphagyományt teljességében tekintő s nemcsak az archaikus anyagot kereső kutatók fölfigyeltek erre a balladára. Folklorisztikai szempontból rendkívül tanulságos lenne a ballada részletes vizsgálata. Tény, hogy funkcionális tekintetben számos más kedvelt balladával azonos értékű, nyilvánvalóan nem véletlen, hogy napjainkig megőrizte népszerűségét. Gömöri területen a szórványosan ismert balladák közé tartozik A pávás lány és A három árva. Az idősebbek emlékezetében még felbukkan, sőt az előző balladának egy változatát népi kéziratos könyvben is megtaláltuk. A pávás lány az újabb kori balladákhoz sorolható, amelyben az erkölcsi botlást nem követi szigorú megtorlás, sem bűnhődés, sem átok; inkább a leány iránti szánalom érzésének felkeltése jut előtérbe. A három árva balladát alighanem Gyulai Pál Éji látogatás című verse szorította háttérbe, amelyet - a szerző ismerete nélkül - emlegettek idősebb adatközlőim, amikor a ballada iránt érdeklődtem. A visszaemlékezések szerint iskolában tanulták, és sokszor szavalták műsoros esteken. A bemutatott ballada utolsó versszaka kontaminációra mutat. A gömöri népballadákra jelentősen rányomja a bélyegét a betyárhagyomány. Mint fentebb említettem, a gömöri recens hagyományra elsősorban a betyárballadák, a különböző rabénekek a jellemzőek. Ez természetesen nem azt jelenti - mint példáink is mutatják -, hogy a más típusú balladák háttérbe szorulnak. Inkább csak arról beszélhetünk, hogy betyárballadát, valamilyen rabéneket szinte kivétel nélkül minden felnőtt (gyakran serdülőkorú) adatközlőm ismert, s ezek a balladák aktívan állnak az „élő népdal" előterében. Az ún. „klasszikusabb" balladákat többnyire a kiválóbb nótafák ajkáról hallhatjuk, ugyanakkor „betyáros", „pásztoros" nótákat azok is dalolnak, akiknek a dalismerete egyébként csak az átlagos szintet mutatja. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy népdalt alig vagy egyáltalán nem