Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK
dák között; továbbá ezek a balladák hasznos tanulságul szolgálnak a ponyvái terjedés vizsgálatához vagy - amint erre is vannak jó példák - egy-egy ballada keletkezésének, szerzőjének megállapításához. A szokásokhoz kapcsolódó énekek csak szöveg szerinti közlésének indoklására - úgy vélem - aligha van szükség. Hasonlóképpen ezt mondhatjuk az amerikás dalokkal, tréfás nótákkal, vásári stb. nótákkal kapcsolatban is. A gyűjtött dalanyagból való válogatással kapcsolatban szükséges elmondanom, hogy néhány dalostól nagyobb számú dalt közlök, s így úgy tűnhet, hogy főleg ezen individuumok, ill. közösségüknek dalai nyújtják azokat a variánsokat, amelyek a gömöri dalkincset egészében is jellemzik. Ha a jelentősebb dalosok lakóhelyeinek földrajzi elhelyezkedését tekintjük, akkor nyomban látható, hagy ezek a települések Gömör legkülönbözőbb pontjain vannak. Gömörnek szinte mindegyik völgyét, tájegységét jelentős számú dal, ballada képviseli. A gyűjtés során kitűnt, hogy az egymáshoz gyakran egészen közeli falvakban a dalkincs lényegében megegyezik, így tehát fontosabbnak tartottam, hogy a szétszórtság helyett főbb csomópontokat jelöljek ki. Indokolta ezt még az is, hogy ezen helységekben a kiváló dalos individuumok előadása révén a legfontosabb variánsokhoz jutottam. Természetszerű, hogy a legjobb nótafák előadása nyomán kerülnek bemutatásra a dalok és a balladák. Ha ugyanazokat a dalokat és balladákat a szomszédos vagy a távolabbi falvakban is gyűjtöttem, de az előadás minőségét nem találtam megfelelőnek, nyilvánvalóan a szebb variánst közöltem, noha így a variánsok elterjedési területe a falvak száma szerint nem bővült. Ide vonatkozóan fontos még néhány dologra utalnunk. Több dalos - elsősorban pásztor - élete során nemcsak egy faluban lakott, hanem gyakran öt-hat, olykor ennél is több faluban vállalt munkát, és így idős korára széles körben megfordulva - mint jó nótafának - a repertoárjába lényegében mindazok a dalok bekerültek, amelyek tömören általában jellemzőek. Tehát voltaképpen a több helyen éveken át élt nótafának a dalait állomáshelyeinek dalaiként is jelölhetnénk, és így a falvak száma az elterjedési térképen jelentősen megnövekedne. Tulajdonképpen ezt mondhatjuk a szülőfalujukból feleségként más helységbe költözött asszonyokat illetően is, akiknek a dalait szülőfalujuk dalaiként is szerepeltethetnénk. A belső (gömöri) területen való fluktuáció, a rövidebb-hosszabb idejű migráció, majd a végleges letelepedés nyomán a közölt daloknak Gömör egész területén való ismeretét jelölhetjük meg. Néhány esetben a dalosnak nem a jelenlegi lakóhelyét tüntettem fel. A második világháborút követően több dalos elköltözött falujából s új helyen telepedett le. A már akkor felnőtt korú individuum a saját közösségében ismert dalokat vitte magával, s ezért eredeti lakóhelyének, falujának nevét jegyeztem a dalai alá. Ahol ezt - egyéb szempontok miatt - nem tettem, ott is jelzem, hogy a nótafa dalai szülőfalujának, illetve előző lakóhelyének dalkincsét is tükrözik. Mivel a különböző lakóhelyek, születési helyek - egy kivétellel - ugyancsak gömöri falvak, a dalok a legkülönbözőbb előfordulásuk, ismeretük révén tulajdonképpen általánosan gömörinek tekinthetők. Mindezekkel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a dalok elterjedése sokkal szélesebb körű, mint ahogy a helymegjelölésekből kitűnik. Vannak olyan dalok és balladák, amelyek alá Gömör szinte minden magyar helységének a nevét odaírhattam volna. így tehát a helységnév lényegében csak a felvétel konkrét helyhez kötését, a személynév pedig a dalokat, balladákat stb. legmegfelelőbben előadó individuumokatjelöli. A szövegközlésben nem törekedtem a nyelvi sajátosságok fonetikus jelölésére. Ennek több oka van. Véleményem szerint, ha nyelvészeti szempontokat érvényesítünk (úgy, hogy a lejegyzés nyomán a szövegeket a nyelvtudomány is hasznosíthassa), akkor a különböző hangtani és egyéb jelölések következtében a szöveg az olvasó számára olykor-olykor már élvezhetetlenné válik. De a nyelvészeti jelölések egyéb tekintetben is problémát jelentettek volna. Gömör népének sajátos dialektusában a Csermosnya völgyétől a Rima völgyéig olyan eltérések figyelhetők meg, amelyeknek a jelölése egy-egy dalban tehát nem hosszabb összefüggő szövegben - csak zavart kelthetne, különösen a dalközlésünk rendszerében, amelyben az egymást követő dalok a legkülönbözőbb falvakból, Gömör más-más völgyéből valók. Ide vonatkozóan meg kell említenünk azt is, hogy a dalosok nem minden esetben beszélik hűen területük dialektusát. A nyelvjáráskutatók a helyszínen számos adatközlő meghallgatása nyomán állapítják meg a sajátosságokat. Lehetséges, hogy a dalosok még akkor sem felelnének meg a nyelvjáráskutatás feltételeinek, ha prózai szöveget mondanának. Ehhez még hozzá kell tennünk azt, hogy dalolás közben más az artikulációs bázis, mint a köznapi beszéd egyenletes hanghordozásakor. Azt is megfigyelhettem, hogy a dalos a gyűjtő előtti „szerepléskor", a magnetofon-felvételkor bizonyos eltéréssel énekli a dal szövegét, mint általában a megszokott körülmények alkalmával. Hivatkozhatunk még a
