Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Erdélyi a lakodalmi dalok ciklusában még igen erős megszorítással élt, s lényegében a szertartáshoz fűződő verseket sorolta ebbe a csoportba. Később azonban a lakodalmi dalok csoportjába szerelmi dalok is kerültek (mint ahogy ez voltaképpen természetszerű is), s egyes gyűjteményekben - nem tudni, milyen rendezési elv szerint - bizonyos szerelmi dalok ezen cím alatt külön csoportot is alkottak, és így ugyanazon kiadványban az ún. szerelmi dalok két csoportba sorolva jelentek meg. De további csoportok is kialakultak, pl. a lakodalmi daloktól elválasztva az ún. házas dalok vagy a szerelmi dalok csoportjának számos alcsoportja jött létre, úgymint: a legényélet, a leányélet, a kesergő szerelem, a boldog szerelem stb. dalai. Továbbá találkozunk pl. fonóházi dalok címszó alá sorolva balladákkal, katonadalokkal, mulatónótákkal, tréfás dalokkal, azaz voltaképpen a népdalkincs összes csoportjaiból való példákkal. Ez természetszerűnek látszik, hiszen a fonó a lakodalomhoz hasonlóan a dalolás nagy alkalma. De ha úgy teszszük fel a kérdést, vannak-e tipikusan olyan dalok, amelyeket csak a fonóban daloltak, nyomban kitűnik, hogy a daloknak ilyen cím alatt való csoportosítása csak a gyűjtő elgondolását mutatja. Fel kell tehát vetnünk azt a kérdést, hogy számos esetben nem a gyűjtő egyéni meghatározása nyomán kerül-e egy-egy dal valamelyik kategóriába. Ha áttekintjük a népdalkiadványokat, gyakran tapasztalhatjuk, hogy ugyanaz a dal különböző gyűjteményekben más-más csoportba került. Szinte teljesen egyértelműen tesznek a gyűjtők egy dalt pl. summásdallá, ha pl. a dalban barna lány helyett summáslány szerepel. Ugyanígy „alakult" számos betyárdal, pásztordal, de katonadal és amerikás dal is. Nem is beszélve pl. munkásdalgyűjtemények dalairól. A bányász, a gépész, a munkás szó szövegbeli előfordulásával a gyűjtők egy - egyébként teljesen közismert lírai - dalt bányászdallá, munkásdallá stb. módosítanak, azaz egyazon dal szinte csak egy szó felcserélésével a legkülönbözőbb csoportokba sorolható. Véleményem szerint ezekben az esetekben applikációról van szó, a dalszövegek rugalmas variálásáról, és semmi esetre sem egy réteg, különösen nem egy osztály hagyományában kialakult, autochton fejlődés nyomán létrejött dalokról. Szólnom kell még arról, hogy némely csoport téma szerinti (illetve cím szerinti) megjelölése és a kategória alá besorolt anyag közötti összefüggést illetően olykor jelentős problémák merülnek fel. Pl. a „koldusénekek" főcím jelölheti azokat a dalokat, amelyeket a koldusok kéregetésük során énekeltek, de jelölheti azt is, hogy a csoportban olyan énekek (ill. olyan énekek is) vannak, amelyek koldusokról szólnak. Az első szempont szerint a csoportba csak a kéregető énekek kerülnek. Tudjuk azonban, hogy az énekes koldusok nemcsak az alamizsnakérés szövegét énekelték. A kéregető szöveg többnyire egy hosszabb ének végén - de annak nem részeként - hangzott el. Közismert, hogy az énekes koldusok többek között - balladákat, históriás történeteket énekeltek. Adatok vannak arra, hogy pl. Ködi Farkas János Kádár vitézről szóló költeménye énekes koldusok száján is terjedt. Ennek ellenére egy gyűjtő sem gondol arra, hogy népköltészeti kiadványban a Kádár vitéz históriáját a koldusénekek csoportjába sorolja. Folytathatnánk még a különböző átfedések, következetlenségek felsorolását. Mindezekkel jelenleg csak érintettük a népdalkincs (s voltaképpen általában a népköltészet) csoportosításával, rendszerezésével kapcsolatos problémakört. Sürgető szükségszerűség, hogy a már több mint egy évszázad óta feltárt hatalmas mennyiségű dalanyagot szövegfolklorisztikai szempontból is (a dallamrendszerezésben a zenekutatás messze megelőzte a szövegvizsgálatot) részletes vizsgálat alá vegyük, katasztert, elterjedési térképeket stb. készítsünk, s a rendszerezést, a csoportosítást egységes elv szerint végezzük. Gyűjteményemben több mint háromszáz dallamot teszünk közzé. Szükséges megemlítenem, hogy néhány esetben hasonló dallamot - főleg a balladák csoportjában - újólag is közlök. Köztudomású, hogy egy dallamra igen gyakran számos - tematikailag is különböző - szöveget dalolnak. Ha csak azokat a dalokat mutatnám be, amelyek dallamilag eltérőek, a dalkincsnek csak egy részét közölném, s aligha nyújthatna megfelelő képet területünk népköltészetéről. A dalszövegek közlését folklorisztikai szempontból rendkívül fontosnak tartom. Egy-egy dal, ballada stb. földrajzi elterjedésének megállapításához a szövegek dallam nélkül is hozzájárulnak. A dal-, a balladaszövegek nemcsak a magyar nyelvterületen - tehát szélesebb körben - való ismeretéhez járulnak példaként, hanem a vizsgált táj közösségének (olykor egyetlen falu közösségének) dalkincséről is teljesebb, átfogóbb képet nyújtanak. Más összefüggésben is hangsúlyozhatjuk, hogy a szövegfolklorisztikai vizsgálatok jelentős eredményt nyújtanak pl. az esztétikai, a poétikai, az irodalmi kapcsolatok stb. elemzése során. Számos új stílusú, ill. helyi balladát igen gyakran műdallamra énekelnek, amelyeknek a kottázása többnyire szükségtelen, azonban ezeknek a balladáknak a szöveg szerinti bemutatása, ismerete nyomán a balladakincsről teljesebb képet kapunk; megállapíthatjuk az arányt a klasszikus balladák és az új balla-