Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK
Népdalok és népballadák A z 1970-es években kezdtem a népdalok és népballadák gyűjtését először szülőfalumban, Hétben, e kis gömöri, Sajó menti községben. Azóta számos helyen megfordultam a Kárpátmedence területén, szlovákok, románok, hazai és külhoni magyarok körében egyaránt. Gyűjtöttem dalokat, mondákat és szokásokat. Több mint húszezer méter magnetofonszalag őrzi bukovinai székelyek, alföldi magyarok, gömöri palócok, zempléni szlovákok, bihari románok és más területek közösségének hagyományait. Amikor egy kisebb munkám megjelent az Al-Duna mentén élő egyik székely közösség dalkincséről, gondoltam először arra, hogy összegyűjtsem a magyar nyelvterület északi nyúlványán élő gömöri nép dalait és balladáit. A gömöri népköltészet gyűjtése - a szokásokat kutató folkloristához illően - elsősorban a szülőföld iránti emócióban gyökerezett. Tompa Mihály sorait idézve ...elgondolkodom e népen, e dalon... / Mi szólal meg abban: öröm vagy fájdalom, / Hunján a kebelnek? Az én szülőföldem Gömör, ahol nevelkedtem, hazám a hazában, otthonom az otthonban, olyan tájék, ahonnan gyermekkoromban elindultam, és ahová mindig vissza-visszatérek. Erre a földre, Gömör lankás tájaira, a Sajó felé tárulkozó völgyeire, a Kárpátoknak nyúló hegyeire és népére emlékezem a balladákkal és a dalokkal. 1 A népdalanyag csoportosítása során a korábbi népköltészeti kiadványok hagyományát követem. Szükségesnek tartom azonban hangsúlyozni, hogy az ilyen jellegű csoportosítás nem a dalkincs életéből, illetőleg nem annak a funkciójából ered. Az anyag témakörök szerinti szétbontása voltaképpen csak gyakorlati célokat szolgál, részint a tudományos vizsgálat, részint az érdeklődő olvasóközönség számára. A falu közösségében hosszú időt töltő, a különböző dalolási alkalmakon jelen levő folklorista, különösen pedig a paraszti miliőben nevelkedett és élt kutató jól tudja, hogy a való életben a dalok sem alkalom, sem témakör szerint nem különülnek el olyan éles határvonallal, ahogy a gyűjtő választja el őket a lejegyzés után. Több évtizedes megfigyelésem, a paraszti közösséggel való együttélésem hosszú éveinek tapasztalata nyomán meggyőződéssel hangsúlyozom, hogy a bemutatott dalok a gyermekjátékdalok, a balladák és az ünnepi énekek kivételével a dalolási alkalmak bármelyikén elhangozhatnak. Természetszerűleg vannak egészen szorosan alkalomhoz kötődő dalok, mint pl. bizonyos lakodalmi dalok. Az ilyen jellegű alkalomhoz kötődés azonban tulajdonképp csak azt jelenti, hogy ezek a dalok a szokás, a szertartás folyamatában szükségszerűen elhangzanak, de attól függetlenül teás alkalmakon elhangzó dalok között is szerepelnek. Vagy pl. a katonadalok a sorozások, a bevonulások, illetőleg a háborús évek időszakát jelölik dalolási alkalomként, azonban köztudomású, hogy a katonadalok szinte minden közösségi dalolási alkalommal sorra kerülnek. Ugyanezt mondhatjuk a betyárdalokról, bujdosókról stb. Természetesen bizonyos tekintetben azt a megszorítást kell tennünk, hogy rétegbeli eltérésből tematikai eltérés is következhet. Pl. az egykori középparaszti vagy módosabb paraszti közösségekben pásztornótákat, summásdalokat nem vagy csak nagyon ritkán énekeltek. A csoportosítással kapcsolatban szükséges még néhány észrevételt tennem. A múlt században kialakult és azóta is alkalmazott kategóriák csak részben tükrözik a népdalkincs összességében a dalok tényleges funkcióját, helyzetét, egymáshoz való viszonyát, illetőleg az egymásról való elhatárolását. Ennek oka a terminológiai bizonytalanságban, illetőleg a legkülönbözőbb csoportok létrehozásában rejlik. A fő csoportok már Erdélyinél kialakultak. Az első s valójában a legnagyobb dalciklus a szerelmi dalokat foglalja magába. Külön szerepelnek a lakodalmi dalok. Úgyszintén külön csoportba kerültek az ún. bordalok stb. Ismétlésnek tűnik, de újólag hangsúlyoznunk kell azt az egyébként teljesen közismert tényt, hogy a dalolás legnagyobb alkalmán, a lakodalomban minden kategória dalait, sőt a balladákat is éneklik. 1 Korábbi két kiadás: Gömöri népdalok és népballadák (Miskolc, 1977); Szállj el fecskemadár (Budapest, 1980). Irodalmi és egyéb áttekintést az első kiadásban közlök.
