Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

VII. DOMBORÚ FARAGÁSA CSANAKOK TESTÉN

harap és a fülön tekeredik. A két kígyó négy szeme szeggel van kiverve, testét pedig folyamatos keresztbe karcolással tették naturálisabbá. Félgömb alakú testének mindkét oldalán, a felső cakkozás alatt, egyforma, domborműves, növényi ornamensekből álló kompozíció van. Alulról indul három kis ágból három karcsú tulipán (liliom?). Fölöttük pedig hármas girland belógó három szív alakú gyümölccsel. Emeli a díszítőelemek finom rajzolatát a rajtuk alkalmazott, valószínűleg vésett, vonalas részletezés, amely ugyancsak azonos az előbbiekben említettekkel. Mónosbélből (Heves m.) hoztak az egri múzeumba egy, az előbbi csanakokhoz hasonlítható darabot. A beleltározása szerint ivóedény valójában kicsi: magassága 5, átmérője 7 cm. A kissé csupor testű edénykén egy perem alatti farkasfogas sor alatt az előbbi tulipándísz van. Itt is minden tulipán(tő) naturálisan, alulról indul és a felületét finom véséssel tagolták (42/A. kép). Érdemes a leírókartonnak az eredetről feljegyzett sorait idézni: „Az eladó, Kós Gábor 1922-ben vette Fodor Barnától, aki juhász volt a Magas hegyen. Ettől kezdve az eladó még kb. 20 évig használta." 1912-ben készült, valahol Heves megyében, a balassagyarmati Palóc Múzeum egy figyelemre méltó címeres csanakja (41/A-B. kép). A képen egymás mellett láthatjuk az edényke fényképét és kiterített rajzát. A juharfából faragott, csésze alakú, egyedi fülű edényke felső peremén enyhén vésett szegélydísz alatt két oldalon, a fültől egy-egy egyedi megoldású, tulipánokból, szegfűkből és többféle rozettából álló viráginda indul. Középütt pedig, tölgyfa koszorúban, két keresztbe tett puska, kard és tollas kalap alatt koronás címer van, körülötte felirattal: CZÓBEL IAJOS 1912. A csanak domborműves díszítése jó példája annak is, mennyire tagolták a kisebb vagy nagyobb domborműves díszítőelemek felületét. Mint láthatjuk, csak a nagyobb kiterjedésű elemek felületét tagolták egy-két vésett vonallal. Mint már a csanakformák tárgyalásánál említettük, Heves és Borsod megyében a 20. század első évtizedeiben jelentek meg a fedeles csónak alakú csanakok. Ezeknek két úgymond formaspecifikus jellegzetességük van: 1. A 20. század első harmadában, Gömör, Heves és Borsod megyék találkozása táján faragott, csónak alakú ivókancdaknak még jellegzetes, függőleges, több lábon álló karcsú, mondhatnánk filigrán fülük van (11-12. kép). Ezek közül a négylábúak szinte kis állatoknak tűnnek. A 20. század közepén már vaskosabb, naturalisztikus állatfülek kerülnek a csónak alakú kanalakra (55-56. kép). 2. A csónak alakúak legrégebbinek tűnő darabjainak a fedelén ismétlődik egy jellegzetes, domborműves díszítmény: Bal oldalról átlósan indul egy többszörösen elágazó, vaskos fa(ág), amelyből három vagy négy, egymásra emlékeztető, erősen stilizált, erőteljesen cakkos falevél nő ki. Az egész teret betöltő kompozíciók alján rendszerint van három kis, kerek dísz. Ilyen a díszítménye a 11/B. képen közölt ivókancílnak. A fedélen lévő kompozíció, úgy tűnik, kissé később megjelent a csónak alakú edénykék két oldalán is. A hosszúkás és nagyobb