Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

VII. DOMBORÚ FARAGÁSA CSANAKOK TESTÉN

VII. Domború faragás a csanakok testén A csanakok díszítésének kronológiai alakulásáról a népművészeti és a pásztorművészeti szakirodalom jobbára azt hangoztatja, hogy a domborműves faragás a karcolt és vésett vonalas ornamentálás után, csak később alakult ki, és valójában a 20. század folyamán vált jellemzővé. Ezt a tézist - mint látni fogjuk - az itt alkalmazott mikrovizsgálat nem erősítette meg. Amikor kiválogattam a rendelkezésemre álló, legalább ezer Északkelet-Magyarországról származó csanak leírókartonjaiból azokat, amelyeken domborműves növényi és figurális ornamentika van, legalább annyi gyűlt össze, mint amennyi a másik három (vésett, sima és vonalas) összesen. Következésképpen az előbbi tételt is revízió alá kell venni. Először azokat az északkelet-magyarországi csanakokat mutatom be, időbeli sorrendben, amelyeken csak növényi, virágos díszítmények, majd azokat, amelyeken már zoomorf és antropomorf figurális ábrázolások is vannak. VII. I. Domborműves növényi ornamentika Nagyon sok olyan 19. századi csanakot találunk az északkelet-magyarországi gyűjteményekben, amelyeknek domborműves faragásán csak növényi díszítőelemek vannak. Ezt a díszítőstílust elsősorban Gömör megyei csanakokon találhatjuk. Itt említhetjük tájunk időben harmadik legkorábbi darabját, amelyet 1864-ben készítettek valahol Gömör megyében. A keményfából faragott, sötétbarna színű csanak alacsony oldalának a közepén markáns, domborü díszítmény látható. Az aljától mintegy két centiméterre hullámvonal fut körbe, ebből ágaznak ki felfelé tölgyfalevelek, lefelé pedig makkok sora. Fenekére pedig 8 ágas rozettát véstek. Rendkívül rövid, két kígyóból komponált füle alatt van az 1864 évszám (5. kép). 1897-ben, a Gömör megyei Telgártról hozta be Jankó János a 37. képen közölt csanakot, amelynek díszítménye komponáltságában hasonlít az előzőhöz. Kúpos alakű testének közepén, de már a fülétől indulóan egy-egy nagyon stilizált virágág indul. A rajta látható díszítőelemek felülete egy magasságot képez, felülete sima, további részletezéssel nem tagolt. Az ornamentika stílusa és megkopottsága arra enged következtetni, hogy ezt korábbinak kell feltételezni, mint az előbbi csanakot. Az a kompozíciós megoldás, hogy egy-egy virágág a fültől indul és a füllel szemben, tulajdonképpen az edénykék elején ér véget, igen szokásos lehetett. A következő két edényke díszítése is ilyen: Bátky Zsigmond 1928-as összefoglaló albumában Zólyom megyéből közölt egy 1898-as faragású csészét, amelynek a fenekén koszorúval övezett koronás címer van, az oldalán pedig a fültől mindkét irányba egy csak stilizált virágokból (tulipán, szegfű, gránátalma, rozetta) álló dísz indul vízszintesen. A füllel