Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

II. CSANAKFORMÁK

kai István juhász készítette egy Bükkszék melletti pusztán 1888-ban. Kovács Varga Mátyás apjától örökölte, aki juhtartó gazda volt." Ide sorolható egy oválisán kúpalakú nagyvisnyói kerékfülű pásztorcsanak is, amelyet a 20. század első harmadában faragtak (20/D. kép). Csésze vagy kúpalakúnak is mondható a 24. képen közölt, 1893ból származó, igen szépen faragott karancssági, illetőleg egy bogácsi (Borsod m.) csanak is (26/C. kép). Ugyancsak a 19. század végéről származik a Gömör megyei Jánosiból (32/B. kép), illetőleg a Nógrád megyei Gergéről behozott, állatfülű ivóedény (36. kép). Meg kell említeni egy érdekes csanaktípust: A 20. század közepén Miskolcról és a szomszédos Sajószentpéterről hoztak be egy-egy régi mécsesre vagy pedig alacsony, öblös kancsócskára emlékeztető ivócsanakot.Az utóbbit Mészáros István faragta. Itt kell megemlíteni az északkelet-magyarországi múzeumi gyűjteményekben található három gömbölyű formájú ivóedényt is. A Néprajzi Múzeumban van egy Felső-Magyarország helymegjelöléssel nyilvántartott edényke, amely 1912-ben ajándékként került a gyűjteménybe. A testen egy kiemelkedő vaskos karika fül van, belőle egy hasonló nagyságú karika lóg le (10/A. kép). Ezt a darabot Bátky is közölte (1928b. VIL/15. kép). Kis kiöntő csőre van egy Zólyom megyei vadászpohárnak, amelyet 1933-ban Madarassy László hozott be. Testén tölgyfalevél és makk faragott dísze látható.

2S 25 Zólyom m. NM. 132.405. Az 1950-ben Miskolchoz csatolt Görömbölyön (Borsod m.) készítették a sárospataki Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Műzeumában található, egyedülálló megoldású csanakot. Az általános nagyságú testhez egy hosszú, egymásba kapcsolódó, tehát egyetlen fából faragott fa lánc kapcsolódik. 11.3. Csésze és csupor formájúak Az ivócsanakok jelentős csoportja csésze alakú. Ezeknek már van feneke. A teste az előzőeknél magasabb; szája és feneke általában kör alakú. A szabályos csésze alakúak palástja a feneke fölött kissé tágul, majd a felső részén kissé beszűkül és a pereme általában kihajlik. Néhány esetben a test alakja egyszerűbb; a peremtől a szájáig úgymond egyenes, és felül kihajló pereme sincs. Mindkét típus esetében a szájuk átmérője és testük magassága méretben alig tér el egymástól. Űrtartalmuk általában kicsi, alig haladja meg az egy decilitert. Ennek a csanaktípusnak a másik kritériuma a jellegzetes csésze fül. Ezek - mint látni fogjuk - lehetnek a csészékre emlékeztetően egyszerűek, de megtalálható ennek számtalan variánsa is (8/A-D. kép). Ez a forma feltehetőleg csak a klasszikus edénytípusnak legalább a polgári háztartásokban való széleskörű meghonosodása és a kávézás szokásának elterjedése után alakulhatott ki. Nagyon sok szépen díszített csésze formájú ivócsanakunk készült a 19. század két utolsó évtizedé2S