Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

II. CSANAKFORMÁK

ben. Több ilyen található múzeumainkban. Igen korainak tekinthető darab, függőleges korong füle körbe tekergőző kígyó, amely, a szokott módon, az edény peremébe harap. A testén pedig erdei vadászjelenet látható (43/A. kép). Klasszikus csésze formájú és fülű, gyertyánfából, domborműves technikával faragott, figurális díszítésű darabot őriz a debreceni Déri Múzeum jeles Déri György gyűjteménye. A Nógrád megyei Kazárról behozott, nagyon szép edényke fenekén B M 1881 8 Hóban van bevésve. Testén jellegzetes erdei pásztoréletet örökítettek meg a csésze alján és szája szélén lévő, gondosan kivitelezett farkasfogas, illetőleg lágyabb szegélydíszsor között. Leírókartonjára a gyűjtő a következőket is jegyezte: „Egy kiváló művészies és értékes munka, melyért a palóc pásztor igen magas árat kapott." Ugyancsak a Déri György-gyűjteményben található az 50. képen közölt, Hódoscsépányról behozott, 1913-ban készült darab is. A csészetesthez érdekes cakkolt csészefül kapcsolódik. 1890-es évszám van a fenekén egy ugyancsak csészetestű csanaknak, amelyet 1898-ban, a Nógrád megyei L. Gerge nevű településről, még Herman Ottó hozott be. A fülét két állatalakból képezték, a testére pedig igen figyelemreméltó, tulipános girlandot faragtak (36. kép).-'Valahonnét a Mátrából származik egy függőleges, áttört, rövid lapos fülű és szép csésze formájú ivóedény, amelyet 1893-ban Brinzai Máriától vásároltak a Néprajzi Múzeum számára (16/A. kép). Két szülte egyforma klasszikusan csésze alakú és ritka, medaillonos díszítésű csanak található az északkelet-magyarországi gyűjteményekben. A befaragott évszámuk szerint mindkettő 1894-ben, Nógrád megye területén készült. Az egyik a balassagyarmati Palóc Múzeum ún. régi anyagából származik. Kisterenyéről hozták a 8/B. képen látható, beleltározása szerint ivópoharat, amelynek magassága és szájátmérője 8-8 cm. Csészeformára alakított, kutyát ábrázoló füle 5 cm hosszú.Teljesen azonos a Néprajzi Múzeumnak a Karancsságról behozott csanakja, amelynek ugyancsak a fenekén, K.J. monogram mellett található az 1894. évszám (34. kép). Az edénykék alakja, arányai és medaillonos díszítményei megegyezőek. Csupán az alatta és fölötte lévő vésés, illetőleg a fülének kompozíciója más. A két ugyanazon évben készült csanak ugyanazon faragónak, K. J-nek az alkotása lehet, hasonlóképpen mint a következő is: Ugyanaz a monogram, de már más évszám található (K.J. 1911) egy Borosberényből (Nógrád m.) származó, csinos, kettősfülű és sima testű, filigran csanakon, amelynek magassága 6, szájátm. 7, fülével együtt 11,5 cm (8/C. kép). Teljesen megegyező a formája, díszítése és szépen faragott, rövidebb típusú lapos deszkafüle van két Karancsságról származó csanaknak. Mindkettőt 1897. január 7-én, Jankó János hozta be a Néprajzi Múzeumba. Bevésett füle, finoman bevésett díszítése azonos faragót feltételez. Fenekén 1898 évszám, oldalán NAGY (G)YÖR(G)Yfelirat és domborművesen faragott, különálló virágdíszek vannak. A másikon viszont bevésett levelek láthatók (30. kép). 26 Az edénykét 1928-ban már közölte Bátky Zsigmond is; illetőleg látható A magyarság néprajza I. kötetében is.