Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 2. „Szórakoztató egzotikum"

mint „sajátos magyar fűtési rendszer" hosszú leírást kap. Csodálkozás tárgya a trónusos nyoszolya, a felvetett ágy is, amelyet a részletes leírás ellenére sem tud mihez hasonlítani a szerző. A matyó viselet látványos részletei természetesen felkeltik az idegen érdeklődését, a férfiinget kimonóhoz hasonlítja, a Mária-lányok pártája pedig indiai hercegnők fejékeire emlékezteti. Különösen fantáziadúsak a képillusztrációk magyarázatául szolgáló leírások, mellyel a tudósító megkísérli olvasóinak elképzelhetővé tenni a távoli népcsoport életének egy-egy jelenetét. Az 1930-as években szélesedett mozgalommá a népi hagyományokat, a táncot és népdalt, népszokásokat többé-kevésbé hitelesen felújító előadó csoportok szerveződése, a Gyöngyösbokréta.

3 2 A nemzeti hagyományokat hangoztató értelmiségiek támogatását is élvező, valamint a kormányzat által is felkarolt Bokrétakörök 1931-től kezdtek fellépni. Mezőkövesden az 1930-as években minden adott volt ahhoz, hogy sikeresen csatlakozzanak a bokrétásokhoz. A matyó csoportot 1930-ban Básthy József tanító szervezte meg és tanította be, majd a későbbiekben Szóka Imre segédkántor vette át az irányítást. 1938-tól pedig Várallyai Gyula lett a matyó bokrétások vezetője. A Gyöngyösbokréta legnagyobb eseménye minden év augusztus 20-án a fővárosi felvonulás és bemutató volt, amikor is a nemzeti ünneppé emelt Szent István-nap fényét magyaros események, így az olcsó, de látványos és idegenvonzó eredeti parasztcsoportok által előadott bemutatók emelték. A matyók nagy sikert arattak a fővárosi körmenetben, s utána színházakban, kultúrházakban is felléptek. A nemzeti és idegenforgalmi attrakcióvá emelkedett Gyöngyösbokréta természetesen tovább növelte a matyók hírnevét. 1935-ben a Pesti Hírlap elragadtatott hangon tudósít A matyók Budapesten címmel:

353 „... A magyar föld virágoskertje ömlik végig most az Andrássy úton mint egy élő szőnyeg. Magas fehér gyöngypártában, hószín ruhában a mezőkövesdi Mária-lányok, majd utánuk a szivárvány minden színében, a világ legszebb viseletében pártás, főkötős, tarkakötényes, szivárványszín rokolyás mezőkövesdi menyecskék. Utánuk az emberek, tarka mellényeikben, fejedelmi szépségű hosszú kötényeikben felejthetetlen látványt nyújtottak." Mezőkövesd és a matyó népművészet tehát a magyar idegenforgalom egyik állandó és népszerű kínálatává vált az 1930-as évekre. Államférfiak, nemzetközi konferenciák résztvevői, protokollvendégek, turistacsoportok és érdeklődő értelmiségiek látogatták meg nagy számban Mezőkövesdet „magyar nép-élményre" vágyva. A Gyöngyösbokréta mozgalom kiteljesedésével pedig maguk a matyók is rendszeresen kimozdultak szülőhelyükről, és a városi polgároknak „helybe vitték" a magyar népi kultúra válogatott értékeit. Abszurditásában is jellemző a következő cikk az Idegenforgalom című szaklap 1934. évi számából:

354 „Vannak külföldiek, akik ha Magyarországról esik szó, tudják, hogy van egy szépséges fővárosunk, amely ott terült el a Matyóország közepén". A század elejétől használatos elkülönítő fogalmak, mint Matyónia, Matyóföld, Matyóország így váltak azonossá az egész magyarsággal. Egy 1932-es újságcikk szerint:

j:,:> „Mezőkövesd ma nemcsak Magyarország, hanem egész Európa szemében a magyar falu legfőbb reprezentánsa, amely az érdekességek valóságos kincsesbányáját jelenti az idegennek, s a problémák tömkelegét a bennelakónak." Vö. PálflCs., 1970. 115-159. Pesti Hírlap 1935. aug. 21. Idegenforgalom 1934. - idézi: Fejős Z, 1984. 42. Tóth Kálmán újságcikk-gyűjteménye HOM NA 4680.