Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VII. ÖSSZEGZÉS

VII. ÖSSZEGZÉS A modern nemzeti identitás igénye a 19. század végére Magyarországon is kibontakoztatta és felerősítette azokat a szellemi mozgalmakat és politikai törekvéseket, melyek a népi kultúra elemeit is a nemzeti lét részeként kívánták értelmezni. A magyar társadalom fejlődésének sajátosságai is szerepet játszottak abban, hogy a népi kultúra egyes elemei erőteljesen a nemzeti műveltség tartományának előterébe kerültek. A népi kultúra nemzetivé emelésének legösszetettebb és leghatásosabb fejezete a népművészet felfedezése és nemzeti értékké válásának folyamata. A népművészet iránti társadalmi érdeklődés és figyelem motivációi rendkívül összetettek voltak: ebben politikai, szociális és gazdasági szempontok, művészi és tudományos törekvések, továbbá divatjelenségek együttesen is hatottak. A népi kultúra, a népművészet felfedezése folyamán a nép és a felsőbb társadalmi osztályok, így az arisztokrácia, a politikusok, az intelligencia, a művészek és a tudósok képviselőinek sajátos találkozása és újszerű együttműködési tere jött létre/

56 Az érdeklődés kiválasztotta a népi kultúra felfedezésének sajátos színterét és tárgyait. Emellett a népi kultúra a felfedezéssel, ismertté válással mintegy társadalmiasult, a népiesség mozgalmai a paraszti kultúra egyes kiválasztott elemeit ugyanis össztársadalmi, nemzeti használatra emelték ki. Az ország köztudata előtt a magyar népi kultúra általános képét az a néhány népcsoport jelenítette meg, amelynek lokális kultúrája, tárgyi világa különböző okokból reflektorfénybe került és közismertté vált. Bár e tájak földrajzi-történeti adottságai és hagyományai meglehetősen eltérőek voltak, de közös vonásuknak tekinthető, hogy az átlagból kiemelkedő, parasztos, látványos és díszes népművészetet hoztak létre, s ez a díszítő igény több műfajban, szinte a tárgyi kultúra egészében egyéni jegyeket mutatort.

357 A századvég közismertté váló népművészetében illetve azok hordozóin egy idealizált népképet keresett és vélt megtalálni a „népies mozgalom". Egyes népcsoportok és bizonyos tárgycsoportok így többet jelentettek önmaguknál, egy eszme reprezentánsaivá, a nemzeti jelleg karakterológiai meghatározójává váltak.

358 A népművészet felfedezésében, a tájak és népcsoportok ismertté válásában, vagyis a kiválasztódásban nem történeti vagy tudományos szempontok játszottak alakító szerepet, hanem fordítva, a századvég magyar népképébe jól beleillő vonások segítettek a kiválasztódásban. A díszes, látványos, ünnepies népkép általános közös elemei a következők voltak: a) a „faji szépség", amely a szép termetben, erőteljes és szép vonásokban és egészséges megjelenésben mutatkozott meg; b) a dekoratív, színes, egyedi népviselet - amely a paraszti kultúra késői virágzásának „terméke", de a kor értelmezésében az „ősi pompaszeretef ' megnyilvánulása; c) tehetség és változatosság a díszítőművészet különböző területein - a hímzés, szövés, famegmunkálás stb. lokális sajátosságainak idealizálása, mint a nép „ősi díszítőösztönének" megnyilvánulása. 356 Vö. Fejős Z., 1998. 7. 357 Vö. Hofer T., 1989., Fejős Z. 1991. 35!! Vö. KósaL, 1998. 10.