Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 2. „Szórakoztató egzotikum"
léletes képet fest az eseményről/ „A nagy téren ezer és ezer ember, furcsa kalapkás, díszes borjúszájú inges, slingelt gatyás matyó legények és fiúk, tarka, lángoló színek orgiás egyvelegébe öltözött hosszúhajú lányok, fényes selyempruszlikos menyecskék, akikről az éles napfényben harsányan virít le a sok élénk, eleven szín, hogy szinte belefájdul a szem a nézésbe. Pazar, felejthetetlenül színes látvány volt, amint a sok matyó a maga színpompás köntösében várta az ázsiai uralkodó párt." Díszkaput építettek a település szélére a szihalmi úton, a főtéren pedig matyó kézimunkákkal díszített hatalmas lombsátor alá állították azt a két trónszéket, amelyből a királyi pár a tiszteletükre bemutatandó matyó lakodalmast megtekintette volna. Ugyanis a közben lezúduló felhőszakadás megváltoztatta a gondosan előkészített programot, s a többezres tömeg helyett csak szük körben, a Katolikus Körben tudták előadni a vendégeknek a matyó lakodalmast. A „szihalomi" király és felesége mezőkövesdi látogatása ugyan az időjárás miatt csak szük kör közvetlen élménye lehetett, a kis termetű és a matyók számára egzotikusan idegen uralkodópár látványa azonban a sokezres várakozó sokaságnak is hosszú ideig beszédtémátjelentett. A külföldi látogatók matyóság-élményét illusztrálja egy amerikai úr, Thomas Wolfe 1928-ban írt leveléből vett néhány részlet, amely mezőkövesdi látogatásáról számol be: 350 „Ha hiábavaló volt az egész eddigi utam ... alighanem mindenért kárpótol, amit az utolsó két napon láttam... alig láttam hozzá foghatót a világon." Az esős, sáros, reménytelen első benyomások után elementáris hatással van az idegenre a templomba bezsúfolódott tömeg: A pap pompás ornátusban prédikált. Tele volt a templom, mondom, az oldalhajók, a padok, s minden szabad hely. Az egyik padrészen együtt ültek a férjes asszonyok, kúp alakú fekete fejkendőben, sötét ruhában. Az öregemberek, nyilván a falu vénei, a templom másik felében ültek, abban a csodálatos díszköpenyben, ami a legszebb holmik közé tartozik Magyarországon, mert amit errefelé láttam, nagyrészt inkább vad és különös nekem, semmint szép. Vannak képeim a csodálatos ruházatról a nagy könyvalbumban, amit vettem neked, császár abban a gúnyában minden ember. Rövidujjú nagy darab, vastag és merev köpeny, fehér gyapjúbúi vagy nemezből, a legtöbb öregember vállravetve viseli. Olyan fényesen áll a paraszt vállán, a királyén se jobban. Barbár kedvük szerint körül szokták hímezni a szélét, a karját s a vállon, káprázatos egyik-másik díszítés. A legtöbb öreg valami nagyon szép turbánt visel borzas fekete gyapjúból ehhez a köpenyhez s persze a magasszárú kemény csizmához, amely ott van a legtöbb férfi lábán. Templomozás után megnéztem egy pár öreget - néhánynak mongolos az arca, bajusza, s a szemevágása - beleette magát bőrükbe a nap, a szél és kikeményítette. Soha nem szökött a szemembe ilyen nyilvánvalóan az ember egyszerű volta, mint ebben a templomban..." A National Geographic Society 1938-ban hosszú cikket közölt a matyóságról Vasárnap Mezőkövesden címmel, 15 képpel illusztrálva. 351 A szerző, Margera Rae igyekszik objektív és részletes leírást adni matyóföldi élményeiről. „Mezőkövesdre tipikus magyar településként gondolok, ahol az utazó az ország igazi paraszti életét láthatja" írja. Ennek ellenére számos dologra mint romantikus, az amerikai ember számára természetszerűleg ismeretlen és értelmezhetetlen jelenségre csodálkozott rá. A templom előtt doboló kisbíró „az élőszóban fogalmazó újságíró" ilyen attrakció az amerikai vendég szemében. A vasárnapi templomlátogatás és a délutáni „karulás", mint a matyók „helyi parádéja", a hirtelen kinyíló virágoskertre emlékezteti a látogatót. A búbos kemence, 34 ' ; Magyar Jövő, 1934. aug. 14. 350 Közli PetőM., 1992. 49-51. 3,1 Matyó Múzeum Adattára, továbbiakban MMA ltsz. 251.
