Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 2. „A magyar falvak királynője" A matyó népművészet „felfedezése"

lakodalmast mutassanak be. Az eseményre 1911. február 12-én került sor az Operában, ahol is a 7 élőképből álló lakodalmas játékot az Operaház főrendezőjének, Keméndy Jenőnek rendezésében mágnás szereplők adták elő. A játék betanításában részt vett néhány mezőkövesdi matyó pár is, az „élethű" népies díszletek közé a bútorokat a miskolci múzeum kölcsönözte, a jelmezeket Mezőkövesdről szállított népviseletek adták, sőt Tarnay Gyula, Borsod vármegye alispánja maga is szerepelt, a kövesdi bíró megszemélyesítőjeként. A jól sikerült és nagy visszhangot keltett operaházi matyó lakodalmas egyértelműen ráirányította a figyelmet Mezőkövesdre. Még ez év őszén maga a főhercegasszony személyesen is ellátogatott a matyókhoz. Egész napos gazdag program keretében ismerkedett a matyó népélettel, s lévén szenvedélyes amatör fotós, meg is örökítette élményeit. A Vasárnapi Újság „legelőkelőbb munkatársa", vagyis Izabella fotóival illusztrálta a főhercegasszony látogatásáról készült tudósítását.

69 Ettől kezdve rendszeressé vált Mezőkövesd és a matyó népélet idegenforgalmi látványosságként, reprezentatív magyaros, avagy népies programként való bemutatása. A matyó hímzés felfedezése és kereskedelmi-idegenforgalmi hasznosítása több szálon indult el. Az Országos Magyar Háziipari Szövetség elnök asszonya, Batthyány grófné közreműködésével már a század első éveiben igyekezett propagálni és népszerűsíteni a matyó hímzéseket. Néhány példa:

70 1908-ban a torinói világkiállításra már zöld és kék selyemmel hímzett matyó párnákat is vittek. 1909 nyarán a Nemzetközi Feminista Egyesület pesti kongresszusán vásárlással egybekötött kiállítást rendeztek a háziipar termékeiből, ahol legnagyobb sikere a matyó hímzéseknek volt. 1910-ben egy rangos városligeti garden-partyn már számos előkelő hölgy matyó hímzéssel díszített ruhában jelent meg. 191 l-ben a torinói világkiállításon nemcsak matyó hímzéseket, hanem matyó babákat is bemutattak, nagy sikerrel. Az Európai Vasúttársaságok Budapesten megtartott kongresszusán pedig a záró banketten minden hölgy terítékét magyaros ajándékként egyegy matyó hímzéssel kivarrt fehér selyem retikül díszítette. Batthyányné meghívására a neves francia divattervező, Poiret is eljött Pestre, hogy a magyar háziiparból ötleteket merítsen. A következő idényben a párizsi divatlapokban aztán számos modellen felismerhető volt a matyó hímzéssel díszített magyaros hatás. Poiret megrendelései között legérdekesebbnek a piros és drapp bőrre hímeztetett pasztell színű matyó hímzéseket említik a kortársak. A matyó hímzés kereskedelmi sikere végül arra ösztönözte az Országos Magyar Háziipari Szövetséget, hogy Mezőkövesden telepet létesítsen a varratáshoz. 1911 októberében indult be a szervezett munka. 1912-ben pedig maguk a mezőkövesdiek is saját Háziipari Szövetkezetet alapítottak, amely egészen 1932-ig működött. A matyó hímzésben rejlő kereskedelmi lehetőséget a helyi intelligencia és a kereskedőréteg is gyorsan felfedezte. A mezőkövesdi értelmiség már a századfordulótól erkölcsi kötelességének tartotta a matyóság felfedezett értékeinek és hagyományainak támogatását és propagálását. Közülük is kiemelkedett néhány egyéniség: Morvay János éppen a matyóság felfedezésének időszakában, 1886-1918 között volt a település főjegyzője. Feleségével együtt már a millennium idején részt vettek a tárgygyüjtésben, a néprajzi falu matyó házának berendezésében. Morvayné volt az első Mezőkövesden, aki saját lakásuk berendezésében is szerepet adott a matyó népművészet 68 Vö. Fügedi M, 1989.316-318. 69 Vasárnapi Újság, 1911. 47. sz. nov. 19. valamint Photo Habsburg című kötet. 711 Pongrác: Margit visszaemlékezései, 1952. EA 3540. valamint Tóth Kálmán hagyatéka HOM NA 4680.