Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

Mezőkövesden, Tardon, Komlóskán és Füzéren létesült tájház. Az 1980-as évek második felében a szerencsi, a tokaji múzeumok épületeit felújították. Az új állandó kiállításaikat a Herman Ottó Múzeum történész és néprajzos szakemberei rendezték. Ők gyűjtötték össze az 1984-1989 között megnyílt miskolci Magyar Ortodox Egyházművészeti Múzeum, a forrói Abaúji Múzeum, a putnoki Gömöri Múzeum és a pácini Bodrogközi Kastélymúzeum anyagát is. A gyűjtőmunka eredményeként olyan műtárgyegyüttesekkel gyarapodtak az intézmények, mint 1980-ban a matyó tiszta szoba teljes berendezése, 1982-ben a 28 darabból álló 17-19századi üvegkollekció. 1983-ban kiemelkedő értékű adománnyal gyarapodott a történeti gyűjtemény. Dr. Petró Sándor húga, Petró Mária halála után a városi tanács az örökösödési illetékek befizetése helyett műtárgyakat is elfogadott. 35 db 18-19- századi keleti szőnyeg, 189 db szelence, 9 db miniatúra, 22 db képzőművészeti alkotás és 4 db antik bútor került a város tulajdonába. Köztük egy gépzongora. Miskolc városa ezt a gyűjteményt a múzeumnak adományozta. A képzőművészeti gyűjtemény festészeti anyagának fejlesztése pénzügyi okok miatt nehézségekbe ütközött. A Petró-gyűjtemény megszerzése után célszerű lett volna a történeti anyag további gyűjtése, de a műtárgypiac, az aukciók hatalmas árai miatt a vásárlási szándék hiú ábránd maradt. így a miskolci és megyei képzőművészet, a magyar sokszorosított grafika és a kortárs magyar képzőművészet újszerű törekvéseit reprezentáló alkotások gyűjtése volt a reális célkitűzés. Évente átlagosan 100-150 alkotást sikerült megszerezni. Általában ezek felét a megyei tanács és a Miskolci Városi Tanács, illetve a Művelődési Minisztérium ajándékozta a múzeumnak, miután a művészektől - akiket támogatni kívántak - megvásárolták a műveket. A gyűjteményfejlesztés másik részének anyagi fedezetét a Herman Ottó Múzeum biztosította. 1981-ben a Magyar Nemzeti Galéria 8569 sokszorosított grafikát ajándékozott a képzőművészeti gyűjteménynek, a Képcsarnok grafikák köteles példányait. Több mint 2 évtizedes szünet után 1979-től folytatódott a természettudományi gyűjtés. 1979-ben eg)' zoológus, majd 1981-ben egy mineralógus került a múzeum alkalmazásába. A két szakember lelkesedésének és kitartásának eredményeként rövid időn belül számottevő gyűjtemény alakult ki. Gyulai Iván fénycsapdák működtetésével több ezer féle lepkét gyűjtött be. Megszerezte Wirth Tibor és Gyula rovar- és csigagyűjteményét, Vásárhelyi István hagyatékát. Megkezdte a nagyemlősök és a gerincesek gyűjtését. Szakáll Sándor kezdettől fogva a Kárpát-medence ásványainak és kőzeteinek gyűjtésére törekedett, s gyűjtőútjai és vásárlásai