Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

nyomán 1986-ban már a legnagyobb vidéki kollekcióval rendelkezett az ásványtár (4017 tételben 5072 darab). 1986-ban és 1987-ben új tudományos osztályok jöttek létre. Előbb a vizuális kultúrakutató osztály - amely három egységre tagolódott: Herman Ottó Múzeum fotónegatívtára, miskolci fotótörténeti gyűjtemény, vizuális kultúra gyűjtemény -, majd pedig az irodalomtörténeti osztály. A vizuális kultúrakutató osztály gyűjteményi anyagának egy része a történeti gyűjteményből került ki, a negatívtár pedig már századunk elején kialakult és folyamatosan fejlődött. Ily módon a harmadik gyűjteményi egység fejlesztése volt elsődleges fontosságú. Ez a gyűjtemény 1986-1988 között az Idő, a Borsodi fotó 87, a Kötődések című országos fotópályázatok anyagából és a sebesvízi nemzetközi alkotótábor művészeinek munkáiból állt össze. Az irodalomtörténeti osztály munkatársai a megyében élő írók és költők hagyatékának a megszerzésével kezdték meg gyűjteményük megalapozását. A tudományos feldolgozómunka az 1980-as években egyre jobban kiteljesedett, és olyan eredményeket hozott, amelyek alapján a Herman Ottó Múzeumot a kulturális kormányzat tudományos kutatóhellyé nyilvánította. Az intézmény munkatársainak tanulmányai a múzeumi kiadványokon kívül a hazai és külföldi szakfolyóiratokban is rendszeresen napvilágot láttak. A néprajzi kutatások megélénkülése elősegítette A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai című periodika újraindítását 1979-ben, amelynek 1988-ig 14 kötete jelent meg. A néprajzi osztály több nemzetközi konferenciát szervezett, s az itt elhangzott előadásokat tartalmazó kiadványok is e sorozat részeként láttak napvilágot. így az Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon című konferencia anyaga - két kötetben -, 1984-ben és 1985-ben, valamint a Tokajban megrendezett Árucsere és migráció című tanácskozás előadásait tartalmazó kötet 1986-ban. A történeti osztály munkatársainak kezdeményezésére 1980-ban Documentatio Borsodiensis címmel új sorozat elindítása mellett döntött a múzeum vezetése. A periodika megindítását az indokolta, hogy a megyében folyó helytörténeti kutatások nélkülözték a tudományos segédeszközöket. A Documentatio Borsodiensis történeti források és szakbibliográfiák megjelentetésével ezt a hiányt kívánta pótolni. 1986-ban jelent meg először a múzeum természettudományi közleménye, a Natura Borsodiensis. A képzőművészeti osztály is kísérletet tett egy periodika alapítására, azonban ennek csak két kötete jelent meg 1983-ban A vizuális nevelés műhelyei címmel, s ezt követően anyagi és személyi okok miatt elhalt, mint az 1982-83-ban kiadott Építészeti Archívum, és az 1989-ben és 1991-ben megjelent Manufaktúrák Magyarországon című sorozat.