Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

Holló László századunk egyik legnagyobb festőegyénisége. Híres önarcképéből, portréiból és számos - etnográfiai tanulsággal bíró - vázlatából többet őriz múzeumunk. Irodalom: Koczogb 1959LÁSZLÓ HOLLÓ: NUDE IN THE GARDEN Making himself acquainted with the art of el Greco in his youth he successfully joined in the art life of Paris. Returning to Hungary he domiciled in Debrecen and later he almost never left the Alföld (the Great Hungarian Plain). He was a painter of the Hungarian landscape consciously concentrating on the life of the people living in this landscape even if he was working on religious themes. Unusually, his picture exhibited here can be considered as a work being near to the thinking of plastic art. G.G. 184. DOHÁNYTARTÓK Szalonna, 1920 körül Méret: m: 22 cm, szájátmérő: 17,5 cm, fenékátmérő: 11 cm. Ltsz. 77.28.8. Szalonna, 1920 körül Méret: m: 22 cm, szájátmérő: 16 cm, fenékátmérő; 12,5 cm. Ltsz. 77.28.9. A szalonnai fazekasságot egyetlen mester, Balázs István neve fémjelzi. 1861-ben született a kis borsodi faluban. Miskolcon tanult, majd 1890től egészen 1925-ben bekövetkezett haláláig Szalonnán dolgozott. Főleg konyhai edényeket készített, melyek sárga vagy sötétbarna alapszínűek voltak, gyakran díszítés nélkül, esetleg fehér pettyes vagy hullámvonalas dísszel. Termékeivel ellátta a környező falvakat, de árult a megye északi részén, s készítményei egészen Kassáig eljutottak. Keze alól kisebb számban díszkerámiák is kikerültek. Ezek közül kiemelkedik a képen látható két, emberfej formájú dohánytartó, melyek a családi hagyomány szerint a mester fiainak - Bálint és István - arcvonásait őrzik, akik fiatalon sokat segédkeztek apjuk műhelyében, ám mesterségét nem folytatták tovább. A két dohánytartót sárga és sötétbarna máz díszíti. Az edények talpául szolgáló, nyak formájú részek jelzik, hogy korongon készültek - hasonlóan a levehető kalapokhoz -, ám az arcrészt a mester kézzel formázta tovább. A két figura erőteljes formája - az elnagyolt kidolgozá ellenére - azt jelzi, hogy a készítő portrészerű megformálára törekedett, bár az ábrázolni kívánt vonáokat elsősorban külsődleges jegyekkel (bajusz, nyakkendők színe, toll az egyik kalapon) tudja érzékeltetni. A szembenéző fejek szoborszerű formáját a háromszögletű arc, az erőteljes orr, a szemöldökök eresze és a maszkszerű megformálás hangsúlyozza. Fokozza ezt a haj plasztikus kiképzése, s az arcot beárnyékoló, sötét színű „kalap" is. A dohánytartók jellegzetes termékei voltak a nagy fazekasközpontoknak, s igen változatos formáik között elterjedtek voltak az állat- és emberfej alakúak is. Észak-Magyarországon a tiszafüredi és a mezőcsáti termékek között ismert emberábrázolás. Balázs István készítményei azonban nem mutatnak rokonságot az említettekkel. Azoknál a korongolt, gömbölyű formák fogalmazódnak stilizált emberfejjé, ezek viszont határozottan portrészerűek. Ez is jelzi, hogy a képen bemutatott dohánytartók egyedi darabok, nem tipikus termékek, s a készítő mester családi körében volt megkülönböztetett szerepük. Az ábrázolás szándéka túllép a paraszti kerámia - általában személyleien figurális ábrázolásain, s benne az anyagnak a népi agyagművességen túlmutató, szoborszerű megmunkálása, portréábrázolása nyilvánul meg. Balázs Istvánnak ezt a készségét jelzik korábbi munkái: egy csizmadia- és egy fazekasműhely cserépből készült máa, illetve annak figurái is. Irodalom: Bodó 1976. 177-178.; Viga 1978. 1439-1440. TOBACCO VESSELS The pottery of village Szalonna is famous for one master. István Balázs was born in 1861 in a small village in South Borsod. He learned the craft in Miskolc and practised it in Szalonna from 1890 until his death in 1925. Tobacco containers made in the shape of a human head according to the tradition - preserved the features of the potter's sons. V. Gy. 185. CSIGACSINÁLÓK A csigacsináló az ünnepi, különösen a lakodalmi ételkészítés ismert eszköze volt, melynek elterjedését a 18. századtól már datált darabok jelzik. A négyzet formájúra vágott, még ki nem száradt tésztát apró orsó segítségével pödörték borda hengerré a szövőszékborda darabjain, vagy az erre a célra készített eszköz bordázott lapján. Ezen apró eszközök általában míves megmunkáláúak, gazdagon díszítettek, s a nép-