Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

Valamennyi figurális mezőcsáti kerámia gondos szabadkézi alakítást igénylő, egyedi készítmény, ami a magyar népi kerámia legjelesebb darabjai közé sorolja őket. Irodalom: Domanovszky 1953.;Kresz 1972. FIGURAL CERAMICS FROM MEZŐCSÁT The pottery of Mezőcsát belongs to the outstanding styles of the Hungarian decorative folk ceramics. Its most famous pieces are the anthropomorphic and zoomorphic vessels. Most of them are storage vessels, as a rule bottles and tobacco containers. V. Gy. 117. TÜKRÖS Felső-Magyarország, 1844. Méret: m: 31 cm, sz: 15 cm, v: 6 cm. Ltsz. 65.6.1. Téglalap alakú, felül félkörös dísszel ellátott doboz. Az elöl jobbra nyitható ajtó mögött beépített tükör található. Hátsó lapja felül rögzített és kihajtható, ez a tükrös felállíthatóságát szolgálja. A viszonylag nagyméretű eszközt pásztorok, parasztok feltételezhetően pásztorszálláson vagy a lakásukban borotválkozáshoz, bajuszpödréshez használták. A tükrösnek egy kisebb, könnyebb változata volt általánosabb: ez négyzet, téglalap, kör, ritkábban ovális alakú, elfordítható, lecsúsztatható fedéllel ellátott, kézbeillő fadobozka, amelynek ugyancsak a fedele alatt volt a tükör. Az eszköz Európában s talán Magyarországon is már a középkorban feltűnik. Erdélyben a 16-18. században is voltak övre felfüggesztett díszes tükröcskék. Múzeumainkban a legrégebbi darabok az 1830-as évekből valók. Magyarországon elsősorban a Dunántúlon és Észak-Magyarországon volt elterjedt. Azokat karcolt, spanyolozott, vagy domborműves faragott ornamentikával, ritkán ón- vagy ólomkötéssel díszítették. Virágos-növényi kompozíciók, pásztor- és betyárjelenetek, illetőleg falusi életképek találhatók rajtuk. Az 1844-es évszámmal ellátott Ároktőről származó tükrös fő díszítményei ólomberakásos díszítőtechnikával készültek, de alkalmazták a vékonyabb és pontszerű ornamensek esetében a kivetést, főképpen a pártán - a különböző tárgyak és gombok esetében - rátétes díszítést is. Az ónbeöntéssel készült díszítmények felületét további bekarcolással gazdagították. A doboz sarkait is ónberakással fogatták össze. Tükrösünk ornamentikája teljesen egyedülálló, a népi barokk jeles darabja. Középütt térdepel az adoráló juhász, kezében réz juhász kampóval, mellette és fölötte szakrális objektumok és eszközök. Alól pedig a pásztorított állatok, a juhok, a kutya, illetőleg páva vagy túzok. A doboz két keskeny oldalán azonos technikával készült gyalogos és lovas katona, a hátlapján pedig ugyancsak egy nagyobb méretű lovas katona mustrája látható. Irodalom: Bodgál 1964.; Manga 1967.; Fiigedi 1993MIRROR BOX A rectangular box with a semicircular decoration on its upper end. Behind the door opening to the right we find a built-in mirror. This object was used by shepherds, peasants for shaving, moustache-waxing. Main decorations of the object were made by lead encrusting. Sz.J. 118. SZEMERE BERTALAN EZÜST DÍSZTÁLA Pest, 1844. Méret: 20,5 x29,5 cm. Ltsz. 53-251.5. Az 1848-as első felelős magyar minisztérium belügyminisztere és az 1849-es kormány miniszterelnöke, Szemere Bertalan politikai pályafutása Borsodban kezdődött el. A borsodi Vattán született 1812-ben. 22 éves korában lett a vármegye aljegyzője, majd pedig 1843-tól folyamatosan a vármegye követe a reformországgyűlésekcn. A Szemere-hagyaték részét képező, s a Herman Ottó Múzeumba 1930-ban bekerült ezüsttál a magyarországi zsidók egyenjogúsítási törekvéseinek egyik legszebb emléke. A zsidók emancipációs törekvéseit lelkesen felkaroló Szemere nemcsak írásaiban és parlamenti beszédeiben adott hangsúlyt a zsidóság polgárjogi törekvéseinek, hanem a mindennapi életben is többször igazolta azok jogosságát. Titkára is zsidó származású volt. Az a Heilprinn Mihály, aki 1848 márciusában Miskolczi Nemzetőrdal című versében a forradalom támogatáára buzdította a lakosságot és az emigrációba is követte Szemerét. A Borsod megyei zsidóság 1844-ben Szemere Bertalan fáradozásait egy ezüsttállal ismerte el és köszönte meg. A pesti ötvösjegyet hordozó tál szokványos biedermeier fazonú munka, amely azáltal válik különösen érdekessé és értékessé, hogy fenekén az adományozók az alábbi disztichonnal fejezték ki hálájukat: „Hontalanul küzdő népnek polgárjoga mellett / Mint egy Láng-oszlop: vívtad a köz véleményt / És e nép