Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

vágány mentén kb. félúton levő megálló mellett üzemelt a fogadó, vendéglő. A korábbi cégér ekkor már minden bizonnyal nincsen kitéve, csak a név maradt meg, de 1929-től már sem az épületről, sem a Vörösrák elnevezésről nem írnak. A cégér a múzeum 1920-as évekbeli állandó kiállításán - s ekkortól kezdve minden kiállításon szerepel. A fogadó címerében is szereplő vörös rák figurája (napjainkban sajnos hiányos állapotban) egy ovális babérkoszorúba függesztett, felül virágcsokorral díszített, szimmetrikus volutapáron függ. Az egykor festett hangulatos kovácsoltvas kompozíció minden bizonnyal hasonlóan igényes megoldású konzolon függhetett, melyhez a tárgy rögzítésére egy hajlított vaslemezekből formált szalagcsokor szolgált. Egészen a közelmúltig hasonló cégére volt a miskolci fogadó egri névrokonának is. SIGN-BOARD OF TUE VÖRÖSRÁK (RED CRAWFISH) INN One of the most famous inns of Miskolc was called Red Crawfish. The figure of the red crawfish figuring also in the coat of arms of the inn, hangs at a pair of symmetric volutes attached to an oval laurel wreath and decorated with a bunch of flowers. The formerly painted wrought iron composition must have been hanging on a similarly fine console. The sign-board was attached to it with a bunch of iron ribbons. D. I. 97. ÜVEGFESTMÉNY Saudi, 19. század eleje Méret: 45x35,4 cm. Ltsz. 83.21.1. Az ellenreformációt követő időszak szentképigényét főleg paraszti környezetben az olajnyomatok megjelenéséig az „üvegcsűrök" mellett működő festőműhelyek elégítették ki. A hátulról fordított sorrendben festett technikával készült képek vásárokon, búcsúkon és vándorkereskedők tevékenysége folytán találtak gazdára. Észak-Magyarország egyes területein, így Dél-Borsod katolikus falvaiban, valamint Zemplénben viszonylag nagy népszerűségnek örvendtek az üvegfestmények. Ezeknek régebbi rétege osztrák és cseh műhelyekből került ki. Elvétve felbukkannak román üvegikonok is, melyek talán a közeli Máriapócs búcsúiról jutottak megyénk falvaiba. Itt bemutatott darabunk egy igen kedvelt ikonográfiái típus: Szent Borbála alakját jeleníti meg. A kép Füzéren, a megye legészakibb településeinek egyikén került elő. Érdekessége, hogy a vértanú Borbála alakjában könnyen felismerhető az uralkodó Mária Terézia portréja. Ha attribútumaitól megfosztjuk a figurát, a hasonlóság még nyilvánvalóbbá válik. A cseh és osztrák műhelyekben a 18. század végén és a 19. század elején tömegével festettek ilyen átírt uralkodó képmásokat. A kép hangulatát meghatározza színessége, valamint a figurát környező tömött virágmustra, mely a népies üvegfestmények igen kedvelt dekorációs eleme. Múzeumi gyűjteményünkben több jelentős közép-európai üvegképkészítő műhely darabjai szerepelnek. GLASS PAINTING In the period following the counter-Reformation, until the appearance of oleographs the peasant houses were decorated with glass pictures produced by painting workshops functioning by the glass-works. These pictures painted in a reverse order from the backside were on sale on fairs, parish-feasts and also spread by itinerant vendors. Painting represented here depicts a very popular iconography type, the figure of St. Barbara. K. L. 98. ASZTALI ÓRA Miskolc, 1815 körül Méret: m: 50 cm, sz: 41,5 cm. Ltsz. 531520.1. Miskolc egyik legrégibb céhe, a lakatosok érdekvédelmi szervezete más iparágak képviselőit is magába tömörítette. Az 1836-ban kiadott céhprivilégium is megőrizte annak emlékét, hogy idetartoztak a fegyverkovácsok, a kardcsiszárok, a puskagyártók, a sarkantyúsok és az ötvösök mellett az órások is. A miskolci órásipar kezdetét a 19. század elejétől számíthatjuk, miután 1809-ben Huner János a bajorországi Frienerbergből a városba költözött. Néhány év múlva, 1810-1815 között egy máik, ugyancsak idegen származású órás települt Miskolcra. Ez az órásmester Hirschabeck Jakab volt, aki Türingiából származott. A 19- század első felében tulajdonképpen csak Huner és Hirschabeck foglalkozott Miskolcon órakészítéssel, míg a többi lakatoscéhbe tartozó órás inkább órák javításából, árulásából szerezte jövedelmét. A Herman Ottó Múzeum óragyűjteményének talán legszebb és legértékesebb darabja Hirschabeck Jakab órásmester műve. Az itt bemutatott