Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

nufaktúra működésével kapcsolatban csak 1786-tól ismerünk. A helyben lévő jó minőségű alapanyag kedvezett a manufakturális termelés kialakulásának, Pozsony közelsége pedig nagyban elősegítette a termékek gyors értékesítését. Az így piacra kerülő készítmények a holicsi gyárnak is komoly konkurenciát jelentettek. Készítőik változatos formájú edényeiket kedves hangulatú virágdíszítményekkel látták el. Ismertek voltak fajanszlapra festett szentképeik, Veronikát ábrázoló szenteltvíztartóik. A stomfai manufaktúra feltehetően a 19. század közepéig működött. Stomfai bokályunk formájában a habán hagyományokat idézi, de díszítményei a holicsi kevésbé népies hatást tükrözik. A klasszikus bokályforma hasán lazán egybeszerkesztett csokor, melyben nyíló és bimbózó rózsákat, apró levelű kék nefelejcseket és más, finoman felhordott növényi motívumokat szerkesztett egybe a festő. A rendkívül rutinos ecsetjárással dolgozó mester kedvelte a korban egyébként is divatos ún. aranyrubint, mert ez a szín adja meg az edény színvilágának alaphangulatát. A fül alatt az edény készítésének dátuma: 1804. JUG Village Stomfa in the vicinity of Pozsony (Bratislava) has had not only Haban traditions but also a one-time flourishing faience manufacture. The shape of the jug refers to Haban traditions. K. I.. 95. MISKOLCI SZŰCSCÉH DÍSZSERLEGE Miskolc (?) JN. inester, 1810 körül Méret: m: 44 cm. Ltsz. 53-728.1.2. A miskolci múzeumban őrzött céhes emlékek egyik impozáns darabja a szűcscéh társpohara. A céh legrégibb szabályzata 1637-ből való, de ebben már adatok utalnak a szűcsipar korábbi miskolci virágzására is. A legszervezettebb céhek egyike volt, amely nagyon magas követelmények elé állította tagjait mind szakmai, mind erkölcsi szempontból. Összejöveteleik kiemelkedően nagy értékű és megbecsült tárgya volt az ún. társpohár - a céh legfontosabb klenódiuma -, amelyet a társládában őriztek. Kiemelése és használata ünnepélyes körülmények között történt. A meghatározott illeték ellenében bármely tag előkérhette, míg máokat a rendtartás eleve kötelezett a társpohár „járatására". A társpohár ónból készült fedeles kehely, melynek csúcsán zázlót tartó figura áll. Tömege gazdagon tagolt. A vilkom dekoratív megjelenését fokozza az edény öblének pereméről függő nyolc darab kisebb és az öblére rögzített hat darab nagyobb ezüstpénz. Ezek többsége korabeli osztrák érem. Az edény palátján a következő feliratok olvashatók: AZ NS SZÜTS TÁRSASSÁG VILKOMJA ATYA / MESTER CSAVAIDA M: BEJÁRÓ PÁSZTOR PAL / ES FERJANTZ P: ÖREG DÉKÁNY SOMOGYI M / ES KÉSŐ SAM 1803 A céh vegyes nemzetiségi összetételére utal, hogy a társpoháron egy máik, német nyelvű felirat is olvasható: DIESES SILBERI IST AUF DIESEN WILKOMM, FERFERTIGT VÖRDEN ALS; / GEORG BENDIG, HERBERGS FATER BEISITZ MEISTER GEORG TINKO AUCH JOANNES / KUM ALT GESELLEN ABER MARTIN THÖRN, UNDANDREAS FRÖCHLICH VAREN 1810 A céh leltáraiban következetesen Villikummmk nevezett edény jól példázza a mesterség több mint két évszázados töretlen virágzáát, amely meghatározó szerepet játszott a magyar népművészet területünkre jellemző forma- és díszítménykincsének kialakuláában. Irodalom: Weiner l%9-; Weiner 1971. FESTIVE VESSEL OF THE MISKOLC GUILD OF FURRIERS One of the imposing pieces of the guild relics preserved in the Miskolc museum is this so called comrade cup of the guild of furriers. The comrade cup is a chalice with a cover, on the top of which a figurine holding a Hag is standing. The mass of the vessel is richly profiled. Decorative impression is increased by 8 small and 6 large coins hanging from the rim of the cup. Most of them are contemporary Austrian coins. K. L. 96. VÖRÖSRÁK FOGADÓ CÉGÉRE Miskolc (?), 19. század eleje Mérel: m: 150 cm, sz: 135 cm. Ltsz. 53.420.1. A 19. század utolsó harmadának térképei (főleg katonai térképek) a Mindszent és Csaba közötti úton mint egy települést jelölik az ún. Vörösrákot. Miskolc és Hejőcsaba határán, de utóbbihoz tartozott ez a jelentős telket is magának mondható fogadó. 1908-ban Miskolc határait növelve, többek között a Vörösrákot is megvásárolta a város. Az ezt követő években még a Miskolc—Hejőcsaba között megépített villamos-