Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

52. DÍSZKUPA 15. század Lelőhely: Muhi Mérel: m: 25,5 cm, szájátmérő: 8 cm, fenékátmérő: 9 cm. Ltsz. 53-1021.32. A lelőhely, a középkori Muhi mezőváros a mai Muhi falutól mintegy 1,5 km-re Ny-ra helyezkedik el. Területén 1936-41 között Leszih Andor végzett ásatásokat. Magyarországon ebben az időben indult meg a középkori városok és falvak régészeti kutatása. Az itteni feltárások az első ilyen irányú munkák közé tartoztak. A nagyméretű, kerek szájú, hengeres nyakú edény teste karcsú, jól látszanak rajta a korongolás nyomai. Nyakából kiindulva a vállát 12 lapos kis fül íveli át. Az edényt sómáz borítja, amely a kiégetés közben apró hólyagocskákat alkotott az egész testén. A különleges eljárással készített díszkupákat a morvaországi Lostitze-ből importálták a 15. század folyamán, elsősorban a főúri és módosabb polgári háztartfisok számára. Feltehető, hogy a muhi darab is rangosabb család asztalát díszítette, hiszen egy kőépületből került elő. E ritka és értékes dísztárgyak némelyikét nemesfém foglalattal is ékesítette későbbi tulajdonosuk. A muhi díszkupa a 15. században mezővárossá fejlődött település polgárainak gazdagságát és igényességét is jelzi. Irodalom: Holl 1955- 147-191. FESTIVE CUP The festive cup was found in the course of the excavation of the Mediaeval Mohi. It was covered with a special technology by salt varnish. The vessel was crafted in the 15th century in Lostitze, Moravia. It refers to the richness and high aesthetic level of the citizens of the settlement that became an agrarian town in the 15th century. W. M. 53. KEHELY Felső-Magyarország, 15. század vége Méret: m; 21,6 cm, kuppaátmérő: 10,5 cm, talpéitmérő: 14,2 cm. Ltsz. 53-804.14. Diósgyőr és a benne található vár jegyajándékként került a középkorban a magyar királynék birtokába. Fénykorában - Mátyás király idejében - Beatrix királyné kedvenc tartózkodái helye volt. A magyar művészettörténet e gazdag periódusában olyan műalkotások születtek, illetve kerültek Diósgyőrbe, mint Giovanni Dalmata reneszánsz madonnája, a miskolci Avasi Templomnak az egykori várkápolnából származó stallumai, valamint az itt bemutatandó remek ötvösmunka: az ún. Diósgyőri kehely. A műtárgy 1917-ben a diósgyőri református egyház ajándékaként került a múzeum gyűjteményébe. Utolsó tulajdonosára vall a kehely talpperemének visszájára vésett 17. századi szűkszavú felirat: DIÓS GYŐRI ECLES. A kor, melyben a műtárgy született a magyar művészetben sajátos átmenetet képez a gótika és a reneszánsz között. Tárgyunk bár a 15. század végén készült, alapvetően gótikus karakterű és a magyar ötvösség legjobb gótikus hagyományait képviseli. A diósgyőri kehely tipológiai szempontból azon tárgycsoportba tartozik, melynek emlékei nemcsak Magyarországon, de Közép-Európa-szerte igen elterjedtek, s melynek javát stíluskritikai szempontok alapján magyar mester keze munkájának tartjuk. Az aranyozott ezüstkehely tömege arányos és szépen tagolt. Talpa hatkaréjos, enyhén homorú. Áttört talpperemét hegyére állított négyzetekből alakította ki az ötvös. A hat laposan induló, majd hirtelen sudarasodó talpmezőt, erőteljes vastag sodrony választja el egymástól. Az egyes mezőket váltakozóan kék, zöld és barnába hajló sötét mangánviola színű zománc tölti ki. A vékony sodronyból kialakított meanderes és szimmetrikus indadíszeket zománcpettyekből kialakított három-, illetve hatszirmú virágmotívumok díszítik. A kehely szárdísze plasztikus, erősen tagolt: a talpperem mustrája ismétlődően áttört ornamentikájú, az egyes osztásokat elválasztó gótikus támpillérre emlékeztető fiálés tagozatok gazdagítják. A kehely nódusza hat indadíszes pártából, valamint az azok közeit kitöltő filigrános mezőből áll. Közvetlenül a kuppa alatt hatszögű, áttört, négykaréjos nyaktagozat. A kuppa kosara sodronyzománcos, az egyes mezőkben lévő ornamentika szimmetrikus indadíszekből és zománcpettyekből komponált virágmotívumokból áll. A kosár zománcos mezőjét vastag sodrony és bőrtűs filigrán zárja le. A kosarat koronázó párta áttört, liliomos díszű. A kelyhet remek arányai, részletekbe vesző, de mégis harmonikus díszítésmódja a felső-magyarországi ötvösség rokonemlékeinek élvonalába sorolja, és a témával foglalkozó hazai művészettörténet-írás is legszebb darabjaink között tartja számon. Irodalom: llampcl 1887. CHALICE The chalice got into the museum as the gift of the Reformed (Calvinist) church of Diósgyőr in 1917. Similar chalices widely spread in Central