Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999
A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999 M agyarország legtöbb vidéki közgyűjteményét a vármegyék alapították. A múzeumok sok helyen a levéltárak kebelében, mintegy annak égisze alatt alakultak ki, míg a fejlődés szükségessé nem tette, hogy önálló intézményként a levéltárakból kiváljanak. Borsod vármegye 1792-től működő levéltári bizottsága is többször hangsúlyozta a nemzeti történelem tárgyi emlékei gyűjtésének és bemutatásának fontosságát. Éppen ezért javasolták a vármegyének, hogy „a koronázási emlékérmek, s egyéb, a levéltárba kerülő pénzek és polgári ereklyék számára készíttessen a megye üvegajtós almáriumot, a megyei nemesekhez pedig intézzen felhívást, hogy 7 a levéltár fontosságát tartván szem előtt, ajándékozzanak a levéltár számára ilyen tárgyakat". Az 1833-ra elkészült vitrinben a koronázási emlékérmek és vármegyei, használaton kívüli relikviák mellett olyan tárgyak is helyet kaptak, mint Reviczky Ádám főispán féldrágakövekkel ékesített ezüst díszbuzogánya, templomi ezüst áldozókelyhek, tálcák, céhpecsétek. Mindezeket azonban csak „a levéltár fényének emelése céljából" őrizték és mutatták be. A 19- század második felében a vármegye nemcsak a „levéltári múzeum gyarapítását hanyagolta el, hanem az iratanyag fenntartásával is keveset törődött. Komoly veszély is fenyegette a levéltárat akkor, amikor a megyeháza legszebb épületrészéből a vizes, dohos börtönhelyiségekbe kívánták költöztetni. Miközben a vármegyei levéltár műtárgyainak sorsa bizonytalanná vált, nagy lendületet vett a református főgimnázium régiségtárának fejlesztése. A régi könyvek gyűjteményén kívül olyan jeles műtárgyak kerültek a főgimnázium múzeumába, mint Miskolc és a vármegye fejező-pallosai, Palóczy László, Szemere Bertalan relikviái, honfoglalás előtti régészeti leletek. A főgimnázium természetesen az oktatást tekintette elsődleges feladatának és a régiségtárat is az oktatás segédeszközeként kezelte.
