Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)
szere. Felbukkantak olyan szimbolikus erejű csendéletek és kompozíciók, mint a Hegedű az ablakban, Imádkozó, Krumpliárus, Bátyus lány, Tevére Rómában, Tihanyi visszhang, Gerebenezők, Gulya kút (1965), Fák ébredése, Madarászok, Egyedül, Halász, Keresztút. A művek láttán a helyi elvárásról is képet alkothatunk, s ez az ízlés inkább egy késő szecessziós hangvételt helyezett előtérbe, mintsem a tapasztalható látványkörnyezet plein air feldolgozását. Szíve szerint talán mégis ez utóbbit érezte magához közel a művész, s hátra maradt hagyatéka, amit maga számára fontos volt megőriznie, javarészt ebből áll. A katalógusok műtárgyjegyzékét tanulmányozva megerősödik bennünk azon előzetes feltevés, hogy szinte egy időben képes volt más-más művészi attitűddel fordulni egy-egy témához, aszerint, hogy a kitűzött programjának leginkább melyik stílusirányzat felelt meg. De mint már előzőleg is szót ejtettünk róla, ezek a felfogásmódbeli különbségek finoman egybemosódnak és egy-egy tárlat karakteresen „döbröczönis" jelleget nyert. Ebben az „összebékítési folyamatban 1 ' is valami határozott „kévés-szemlélet" húzódik meg. A kertben tevékenykedő figurákon jelentkező fény- és színviszonyok megragadása jelenti azt a hőnszeretett művészi felvetést, amely pályája kezdetétől nyomon kísérhető festészetében. Bár csak közvetve volt Nagybánya hatása alatt, művei láttán mondhatjuk azt, hogy Miskolcot ő maga is segítette posztnagybányai művészteleppé formálni. Ebben nem volt egyedül, hiszen városunk legjobbjai a maguk számára ezt a felfogást tartották követendő példának, de míg például Csabai Kálmán a tájképekre redukálta finom naturalizmusát, addig Döbröczöni figurákkal népesítette be a látványt. S tulajdonképpen az emberre került nála a hangsúly, aki része a természetnek, aki, talán ha nem is formálója a miliőnek, de mégis minden az ő érdekében történik. Legalábbis a képeken. A művész premier plan-ba helyezi Kapaverőjét, fűben ülő Cigány Matildját, Hegedűsét, hogy az alak körvonala és a kép negatív tere mellérendeltségében is izgalmassá váljon. E vonulat egyik legszebb darabja az a mellkép, amely Ferenczy Károly Orfeusz-ciklusához mérhető (Cigány férfi). A zöld refle-
