Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
A múzeumot is közelről érintő gyászhírt közöl a Miskolczi "Napló 1921. február 19-én: „Istvánffy Gyula meghalt". A pedagógus hivatásában nagyra becsült személyiség „mint a palóc nyelvjárás irodalmi ismerője és a matyók elsőrangú etnográfusa is érdemessé tette magát az elismerő figyelemre. Igen sok közhasznú, a magyar kultúrát szolgáló cikket írt a palóc és a matyó népről. A Magyar Néprajzi Társaság választmányának tagja volt és igen értékes néprajzi tanulmányai vannak a miskolci múzeum számára is." Február 25-i sajtótudósításból értesülhetünk arról, hogy az „évnegyedes rendes megyei közgyűlésnek" indítványt nyújtottak be, hogy „a vármegye kezdjen tárgyalásokat a várossal, miszerint a Borsod Miskolci Múzeum fenntartásának költségeit közösen viseljék. A tárgyalások lefolytatására külön bizottságot küldtek ki, melynek tagjai Allender Henrik, Bottlik József, dr. Görgey László és dr. Tarnay Gyula..." A Miskolczi Napló március 16-i száma ad hírt róla, hogy Kiss Lajos tanár Miskolc régi utca- és helyneveiről tartott előadást vasárnap a múzeumban. Az előadó kiemelten szólt arról, hogy a város helynevei igen sok becses nyelv- és helytörténeti adatot őriztek meg sok évszázadon át, s „amelyeket teljesen indokolatlanul csak a közelmúltban cseréltek fel olyan, legtöbbször erőltetett nevekkel, amelyeknek nem hogy ahhoz a helyhöz. de Miskolchoz sincs semmi köze és vonatkozása. Ez is elősegítette azt, hogy Miskolcot teljesen kivetkőztessük régi mivoltából és jellemző sajátosságaiból. Mint ahogy a műemlékeknek van törvényes védelme, az évszázadokon át használt tősgyökeres helyneveket is meg kell védeni... A jelenvolt dr. Révész Kálmán református püspök azt indítványozta, hogy a régi helyneveket részletes jegyzékben gyűjtsük egybe, és mindent tegyünk meg, hogy az indokolatlan új nevek helyett a régi neveket állítsa vissza a város." Ismét gyakrabban jelennek meg a helyi lapokban a múzeumot gyarapító adományokról szóló hírek. Ezek közül figyelemre méltó a március végi közlemény: Miskolci pénzintézmények adománya a múzeumnak." Az intézménynek megvásárlásra felkínáltak egy XVII. századból való, hét zárral csukható vasládát, amely díszítései és szerkezete révén igen becses iparművészeti remek. „A vételár azonban jóval meghaladja azt az összeget, melyet a múzeum rászánt, ezért dr. Szentpáli István polgármester felkérte a miskolci pénzintézeteket, hogy adományaikkal tegyék lehetővé a vasláda megszerzését. Örömmel jelentjük, hogy az intézetek egy része nemes lelkű megértésre valló elhatározással sietett a láda vételárához hozzájárulni. Idáig a Miskolczi Takarékpénztár, Miskolczi Hitelintézet, Borsod-Miskolczi Hitelbank, Borsodmegyei Takarékpénztár 500-500, s a Miskolczi Népbank 200 koronát ajándékoztak e célra a múzeumnak..." Május 8-án Szentpáli István polgármester tárgyalásokat folytatott a Miskolcra érkezett Lyka Károly jeles művészettörténésszel, a Képzőművészeti Főiskola akkori igazgatójával, a tervezett miskolci művésztelep ügyében. A nevezetes vendég ellátogatott az itteni múzeumba is, ahol Leszih Andor kalauzolta, aki közel másfél órát töltött a múzeumban, a gyűjtemények anyagát alkalmasnak és fejlesztésre méltónak találta. Ez alkalommal megtárgyalták a múzeum... megfelelő módon való elhelyezkedésének lehetőségeit." Ezt a látogatást a Miskolczi Napló május 13-i számában hírfejben kommentálta, kiemelve, hogy a nagy szakmai tekintélyű látogató úgy találta: mindazok a kultúrértékek, melyek a múzeum gyűjteményeiben vannak, kiválóan alkalmasak arra, hogy a Miskolcon meginduló művészeti és iparművészeti munkában „sikerrel felhasználtassanak". A jegyzet írója ehhez hozzáfűzi: „Sajnos azonban, a múzeum elhelyezése nem hogy kielégítő volna, de a gyűjtemények épsége szempontjából veszedelmes is, úgy, hogy a látogatók számát a múzeum vezetőségének valósággal korlátozni kell, mert különben a szekrényekkel bezsúfolt termekben a torlódás károkat idézne elő. Jellemző,
