Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

Az Avason a Nemzeti Múzeum és a miskolci intézmény együttes kutatásaival két újabb őskori szerszámkészítő műhelyt tártak fel. Igen becsesek azok az ütőkövek, amelyekkel a kibányászott kovát darabolták fel, s amelyek a folyamatos használat nyomait mutatják. A kutatás fő célja most, hogy a különböző bányaszintek korát pontosabban meghatározzák. A mezőnyéki népvándorlás kori temetőben 46 sírt tártak fel a múzeumunk régészei, egy nagyobb összegű minisztériumi támogatásnak köszönhetően. Egy sírban az anya gyermekével együtt volt eltemetve. A nagyobb számú tárgyi lelet pedig tüzetesebb öszszehasonlítható vizsgálatra adott lehetőséget, s az eltérő stílusú szerszámok, fegyverek, ékszerek arra engednek következtetni, hogy ebbe a sírkertbe hosszú időszakon át temetkeztek, még hun és avar kori leletek is napvilágra kerültek. Muhi határában is ásatott a múzeum, Kund Elemér miniszteri tanácsos anyagi támogatásával. Itt Husz Sándor tanító évek óta odaadó buzgalommal és szakértelemmel tartja számon az egyik domb talajából előbukkanó leleteket és menti meg azokat a múzeumnak. A mostani ásatásból megállapítható, hogy ezen a határrészen egy szkíta urnatemető volt. Figyelemre érdemes, hogy ettől a lelőhelytől alig tíz kilométerre van Zöldhalompuszta, ahol 1926-ban egy szkíta vezér sírjából az a nevezetes aranylelet került elő, amely azóta a Nemzeti Múzeum egyik ékessége. Legutóbb Óhután, a Nagysáncnál (a hajdani földvár maradványánál) folytatták a korábban megkezdett régészeti kutatómunkát. Itt kelta település volt, amit több előkerült kelta ezüstérem is tanúsít. A kiterjedt település további feltáró munkát igényel. A múzeum további terveiről is szól a tudósítás. Most rendszerezi, egészíti ki az intézmény a régi miskolci kismesterségek - gubás, tímár, szűrszabó, fésűs, gombkötő szerszámainak gyűjteményét, folytatja a Sajó és a Tisza menti halászat régi emlékeinek az összegyűjtését, s gyűjtöutakat tervez a Bükk-vidék palóc településein. A történeti tár sok érdeklődőt vonzó kiállítást rendezett Szemere Bertalan és családja relikviáiból, abból az alkalomból, hogy Szemere Bertalan fiának, Attilának az özvegye a családi hagyatékból mintegy félszáz műtárgyat, dokumentumot ajándékozott az intézménynek. A kiállítást Kóródy Béla szemléletes riportban ismerteti a Hírlap augusztus 9-i számában. A kiállítás első részében Szemere Bertalan emléktárgyai s levelei láthatók. Különösen az utóbbiaknak nagy a történeti értéke, a hozzá írt nevezetes kortársi levelekkel együtt. Ezek közül tizenötöt Kossuth Lajos írt, „és ezeknek mindegyike megrázó drámaisággal világítja meg a közeli tragédiát. De látható-olvasható például Arany Jánostól is egy levél, amelyben hazafias verseket küld a „Tisztelt Miniszter Úr"-nak. Igen figyelemreméltóak azok az írások is, amelyeket Szemere Bertalan külföldről, főleg párizsi emigrációjából írt haza, valamint az 1854-ben Párizsban kiadott „Levelek és töviskék" című munkája, amelyben szatirikus módon forradalmi jellemképeket rajzol. A kiállítás másik része Szemere Attila-relikviákat mutat be. Miskolci helytörténeti értékűek azok a plakátok és újságcikkek, amelyek Szemere Attila itteni választási kampányát szolgálták, amikor Herman Ottóval szemben nyert mandátumot. Itt láthatók azok a megbecsülhetetlen értékű műtárgyak is, amelyeket törökországi, afrikai, indiai és japáni útjairól hozott magával. A múzeum gyarapodásáról részletes jegyzéket közöl a Hírlap szeptember 21-én. Egyebek között „Miskolc városára különösen fontos az a gyűjtemény, melyet a kihalóban lévő régi kismesterségek emlékeiből gyűjtött össze e nyáron a múzeum ... Olyan feledésbe ment és sokak által már nem is ismert szerszámokat sikerült megmenteni, melyek-