Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

egy-két hímző asszonyra hatással lesz, hányan jöttek oda a lelkesedésnek elleplezhetetlen megnyilatkozásával: - Ez az igazi, ez a szép, lelkem! Én nem hiszem, hogy ezzel az egyszerű de nem is költséges megoldással... meg ne lehetne akadályozni a matyóhímzés művészetének sajnálatos zuhanását a lejtőn. ...Akkor az az óriási érték, amely a mezőkövesdi asszonyok ízlésében, színérzékében, művészi fogékonyságában megvolt, újra életre támad és a matyó kézimunka újra közönséget hódít magának." A város következő évi építési programjának ismertetésével megerősíti a Napló november 21-én, hogy a Luther-térre tervezett középületbe beköltözhet a jelenleg a múzeum épületének nagyobb részét elfogadó női kereskedelmi iskola és így a múzeum helyiségei felszabadulnak. Másnap viszont kevésbé örvendetes hírt olvashatunk ugyanebben a lapban, „Beverték a múzeum ablakait" címmel: „Régi panasza az a múzeumnak, hogy éretlen suhancok, különösen az Avas felöl, kövekkel dobálják be az ablakokat, s ezzel nemcsak a városnak tesznek anyagi kárt, hanem veszélyeztetik a múzeum gyűjteményeit is, mert a bedobált kövek betörhetik a múzeumi szekrények nagy üvegtábláit, sőt a szekrényekben lévő műtárgyakat is. Legutóbbi napokban is kétökölnyi nagy kővel dobtak be két ablakot, s csak a lehúzott függönyök akadályozták meg a nagyobb rombolást. A múzeum most arra kérte az államrendőrséget, hogy már csak a múzeum őrzése szempontjából is rendeljen ki ide egy rendőrőrszemet." Hogy mennyire egy meghatározó személyiséghez kötődik a múzeum működése Miskolcon még az intézmény fennállásának negyedszázada után is, erre következtetni lehet a múzeumi vonatkozású újsághírek időszaki megritkulásából is. Az 1925. év első felében feltűnően kevés a múzeumról szóló, az intézménnyel foglalkozó közlemény a helyi lapokban. Az okra fényt derít az a rövid közlemény, amely május l-jén jelenik meg: „A Borsod-Miskolci Múzeum kitűnő és agilis őre, Leszih Andor hetek óta betegeskedik s magas lázban fekszik Kun József utcai lakásán. A napokban már enyhült nehéz lefolyású betegsége, de kezelőorvosának utasítására még két hétig nem hagyhatja el szobáját, [...] nem mehet a múzeumba sem." A bizakodás ellenére nemhogy a gyógyulásról, hanem arról szól a május végi újabb hír, hogy Leszih Andort kórházba kellett szállítani, mert homlokán fájdalmas seb keletkezett. A kórházban sikeresen megoperálták, de kezelésre még bent kell maradnia. Ennek az elhúzódó betegségnek figyelmeztető hatására tudta végül meggyőzni a város vezetőit Gálffy Ignác, a múzeumbizottság elnöke, hogy még legalább egy tisztviselőt feltétlenül alkalmaznia kell. Nyomós érvként hivatkozott a javaslattevő arra, hogy a „szegedi és a debreceni városi múzeumok kiépítettsége mellett szinte egyedülálló volt a miskolci múzeum, ahol minden megszaporodott tennivalót eddig Leszih Andor titkár intézett". Javaslatára a városi tanács kinevezte Leszih Andor mellé dr. Erős Andor nyugalmazott r. kat. lelkészt „ideiglenes múzeumi tisztviselővé" - amint erről a Miskolczi Napló július 9-i számából értesülhetünk. Legközelebb július 24-én jelenik meg múzeumi vonatkozású hír ugyanebben a lapban, s mindjárt igazi tudományos szenzáció: „A jégkorszaki ember újabb emlékei kerültek napvilágra a hámori barlangkutatásoknál - Kadic Ottokár dr. főgeológus ásatása a Büdöspest-barlangban" hirdeti a háromhasábos tudósítás címe. A bevezetőt már csak azért is érdemes teljes terjedelmében idézni, mert fényt vet rá, milyen viszontagságos