Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

volt a korszak a tudományos kutatásokra. „Azok a nagyjelentőségű és a magyar ősrégészeti tudomány szempontjából nagyon becses eredményekkel járó barlangkutatások, amelyek két évtizeddel ezelőtt Herman Ottó sürgetésére, s a Földtani Intézet és a Miskolci Múzeum nagy anyagi támogatásával megindultak, a háború és a forradalom miatti kényszerült szünetelés után, a legutóbbi években ismét folytatást nyertek. A nyomasztó gazdasági viszonyok következtében ez ideig gondolni sem lehetett arra, hogy ezeket a fontos ásatásokat folytatni lehessen, s ha az utóbbi években történtek is kutatások, azok részben az önkéntes munkaerő csekély volta, részben megfelelő anyagi segítség nélkül inkább csak próbakutatásoknak, sok nehézséggel, de lelkes kitartással, s a jobb jövő reménységnek bizodalmával végzett kísérletezéseknek tekinthetők, jóllehet, hogy mindezen ásatás tudományos eredménye igen becses volt, amit külföldi szakemberek is elismertek." A kedvező változás jele, hogy az 1925. év júliusának első napjaiban Kadic Ottokár, a Földtani Intézet főgeológusa s egyetemi magántanár azért jött Miskolcra, hogy folytassa a Büdöspest-barlangban még 1906-ban megkezdett, s az 1913., 1916. és 1922. évben végzett ásatásait. „A vallás- és közoktatásügyi minisztérium segélye lehetővé tette, hogy két egyetemi hallgatóját [...] bevezetheti a barlangkutatás tudományába. Miskolc város 2 millióval, Diósgyőr szintén 2 millióval, a Miskolci Múzeum 1 millióval járult hozzá a tudományos kutatáshoz. Keresztes Vencel vasgyári főgondnok pedig „nemes lelkesedéssel 1 millió koronát gyűjtött össze és fáradságot nem ismerő buzgalommal készítette elő az ásatást, melynek eredménye a miskolci múzeumot fogja gazdagítani. Kolba Róbert papírgyáros nagy vendégszeretettel szállást adott a kutatóknak, akiket Radó Gábor, Lippóczy Béla főerdőmérnök és Saád Andor orvostanhallgató is minden erejükkel támogattak. A továbbiakban a tudósítás arról szól, hogy a Büdöspest-barlangban már két és fél héttel ezelőtt megkezdődött ásatás igazolta azt, hogy a jégkorszakbeli ősember, a mamut és a barlangi medve kortársa lakott ezen a helyen; és a nagyragadozók, valamint az idő viszontagságai ellen használta ezt a védelmet nyújtó barlangot. A hordalékkal kitöltődött barlangban 5-6 méter mélységbe kellett leásni. A fekete humusz alatt van az újabb kőkori (neolit) ember településeit bizonyító eszközöket magában rejtő réteg. Előkerültek obszidiánpengék, csontból kicsiszolt, bőrlyukasztó árak, s edények töredékei, amelyek feltűnően szép díszítésükkel már régóta nagy figyelmet keltettek szakkörökben, és megállapítást nyert, hogy az ilyen díszítésű edények cserepeit megtalálták a hámori Herman Ottó barlang, s a távoli Baradla-barlang őstelepein is, s hogy ez az e barlangokat lakó ősember fejlett díszítő művészete jellemzőnek mondható erre a vidékre. Korábban egy egész emberi csontvázat is talált e rétegben Kadic Ottokár, s most is felszínre került egy kőkori férfi állkapcsa, alkarcsontja, s egyéb csontmaradéka. Az új leletek antropológusi szempontból nyújtanak becses adatokat a neolitkori ősember pontosabb megértéséhez. Egy háromméteres, teljesen meddő réteg után következik mintegy másfél méteres fekete agyag, amelyből barlangi medve, hiéna, óriási gím, s legújabban a rhinoceros antiqiutatis tyh. csontjai kerültek elő, azonkívül a jégkorszakbeli ősember kőeszközeinek készítésénél eldobott szilánkok, töredékek, amelyek nagy számukkal is bizonyítják, hogy a barlang lakói kőszerszámok készítésével is foglalkoztak. Kiástak egy különlegesen szép mívű, babérlevél alakú kőeszközt, nyílvéget, amely ugyanennek a hegynek a túloldalán lévő, s szintén Kadic által feltárt Szeleta-barlang