Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

fog. Segítsük meg a múzeumot ebben a munkájában és segítsük vele előbbre a magyar tudományt!" A kérelem nyomatékosítására, a közérdeklődés felkeltésére a múzeumügyben eddig is a legtöbbet buzgólkodó Miskolczi Napló július 22-i, vasárnapi számában színes riportot is közöl, „Az ősember titkainak nyomában" címmel, s minden bizonnyal a múzeum szaktanácsadói közreműködésével, hiszen az írásban seregnyi tudományos adat olvasható, összehasonlítva a hazai kutatásokat az európai előzményekkel. A riport szemléletesen idézi fel a barlangi ásatások legemlékezetesebb jeleneteit. A háromkúti barlangban „háromnapi fáradságos munka után megtalálták az ősember tűzhelyeit. Ugyanitt az őskorszakban élt barlangi medve csontjai hevertek. A csontok összeállítása után kitűnt, hogy egy hím, egy nőstény és egy fiókmedve csontjai ezek." A hámori Herman Ottó barlang sziklacsoportjának egyik ereszében, amely az ősembernek is menedékhelyül szolgálhatott, közel egy méter hamuréteg jelezte, hogy milyen hosszú korszakokon át tanyázott itt embercsoport. A tűzhely mellett két cserépedénydarabot és egy fenőkövet találtak. Lejjebb ásva, a diluviális rétegben egy rénszarvasagancs darabját találták meg. „A Szeletabarlangban is végeztek ásatást, és itt egy csontból készült véső féle szerszámot, továbbá egy köszakócát találtak..." A lap július 25-én már konkrétumként közli, hogy „Augusztusban folytatják a hámori ásatásokat. - A társadalmi gyűjtés 400 000 koronát eredményezett." A továbbiakban azt olvashatjuk, hogy a gyűjtést folytatják és remélik, „egy hónap alatt oly jelentős összeg fog összegyűlni, hogy Hillebrand Jenő megfelelő munkás személyzettel... őszig be is fejezheti" az ásatásokat. „A Hámorkút-barlangban a legősibb ember nyomai után kutatnak. Ebben a barlangban először Kadic Ottokár folytatott ásatásokat és egy kőeszközt talált, amiből arra következtetnek, hogy itt a jégkorszak legkorábbi hatodának embere élt. Ezt a felfogást Breuil abbé, a híres francia régész is megerősítette... A hámori ásatások felé máris odafordult az európai archeológusok figyelme..." Augusztus 25-én arról olvashatunk a helyi lapokban, hogy megnyílik a múzeum könyvtára. „A múzeum gazdag könyvtárát szeptember elsején nyitja meg az érdeklődők részére. Tekintettel azonban arra, hogy a könyvek ára olyan horribilis, hogy azoknak, elvesztés esetén, újból való beszerzése szinte lehetetlen, ezen túl könyveket nem kölcsönöz ki a múzeum. Az érdeklődők azonban a múzeum olvasótermében zavartalanul olvashatnak. A múzeum igazgatósága ezúton is kéri azokat, akiknél kikölcsönözött könyvek vannak, hogy a könyveket a legsürgősebben hozzák vissza." „A múzeumban helyezik el a városi levéltárat" - ezzel a címmel ismerteti 1924. január 15-én a Miskolczi Napló az újabb távlati terv-kombinációt. „A városháza legsötétebb, legdohosabb helyiségeiben helyezték el annak idején a levéltárat. Olyan helyen, amely a felette lévő mellékhelyiségektől is állandóan átázott, úgy, hogy egész szobára való régi könyv és okmány penészedett meg, ment tönkre az állandóan nedves, fűtetlen helyiségekben. - Most az az életrevaló terv vetődött fel a városházán, hogy mihelyt a városi női kereskedelmi iskolát máshol megfelelően tudják elhelyezni, mint mostani helyén, a múzeum épületében, a levéltárát átköltözteti a város a múzeum levegős, száraz helyiségeibe. Ott aztán a városi főlevéltárnok hozzáfoghatna... a város történetére vonatkozó, és eddig még fel nem dolgozott anyag... elrendezéséhez is..." A múzeum sanyarú anyagi helyzetére jellemző adalék a január 22-i sajtóhír következő kitétele: a múzeum 1924. évi költségvetésében a kiadások összegét „ez alkalommal