Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

hatunk. Egy miskolci gyűjtő a közelmúlt háborús időszak különleges dokumentumgyűjteményét ajánlotta fel megvételre a múzeumnak. „A gyűjtemény nyolc, bársonnyal borított és üvegfedéllel ellátott táblából áll, melyen összesen hatszáz sapkajelvény van ízlésesen elhelyezve. A gyűjtemény teljes, és amit a világháború alatt az osztrák-magyar csapatok készítettek, viseltek, minden sapkajelvény feltalálható a gyűjteményben, melyért a tulajdonos 50 000 koronát kér. A múzeumnak nincs erre a vételre fedezete, viszont kívánatosnak tartaná, ha a 10-es honvéd ezredmúzeum részére, melyet ugyancsak a Borsod-Miskolci Múzeum fog kezelni, valaki megvásárolná a gyűjteményt. A magunk részéről szívesen hívjuk fel mindazoknak a figyelmét erre a gyűjteményre, akik a világháború alatt valamilyen vonatkozásban állottak a 10-es honvédekkel és akiknek vagyoni viszonyai megengedik, hogy a gyűjtemény megszerzéséért áldozatot hozzanak." Maga a múzeum április végén fordul a helyi lapokban a nagyközönséghez, hogy „gyűjteményei fejlesztése végett adományozzon, akinek van ... Miskolcon vagy Borsodvármegyében talált őskori, középkori vagy újabbkori régiségeket, iparművészeti emlékeket, fegyvereket, a régi miskolci céhek emlékeit, általában városi és megyei vonatkozású régiségeket, régi pénzeket, emlékérmeket, szükségpénzeket, ... néprajzi tárgyakat, könyveket (különösen miskolci nyomtatványokat), régi iratokat, levelezőlapokat, háborús emlékeket, műemlékek fényképeit stb. Köszönettel vesz a múzeum minden leletre és emlékre vonatkozó értesítést is." A múzeumunk iránt jelentkező nemzetközi szakmai érdeklődést tanúsítja az a május 10-i sajtóhír, amely szerint a korszak egyik leghíresebb francia archeológusa, Breuil abbé, a Párizsi Régészeti Intézet igazgatója magyarországi tanulmányútja során Miskolcra is ellátogatott, Hillebrand Jenő, a Nemzeti Múzeum „igazgatóőre" társaságában, hogy részletesen tanulmányozza az itteni múzeum anyagát, amelynek része tudvalevőleg „a mamutkorabeli ősember emlékeinek Magyarországon leggazdagabb gyűjteménye". A Miskolczi Napló május 16-i számában még színes riportot is közöl a nevezetes külhoni vendég töltött káposztás ebédjéről miskolci vendéglátója, Gálffy Ignác családjánál. Rendszeresen jelennek meg az itteni lapokban a múzeumnak juttatott adományokról szóló hírek. Ezek közül külön figyelemre érdemes, hogy „Szeöts Béla hagyatékából... Herman Ottónak 110 levelét" adományozták az örökösök a múzeumnak 1923 májusában. „Leletek Borsodban a népvándorlás korából" címmel közöl érdeklődést keltő beszámolót a Miskolczi Napló június 8-án: „Mezőnyék községben házépítés és gödörásás alkalmával nemrégiben olyan csontvázak kerültek napvilágra, amelyek mellett vaskések, díszített bronz szíjvégek, csattok voltak elhelyezve. Ferenczi Pál gazdálkodó szíves figyelmeztetésére az ott járó, s a régészettel behatóan foglalkozó Marjalaki Kiss Lajos miskolci tanár megtekintette a leleteket, melyek a népvándorlás korából valók." A miskolci múzeum felkérésére és megbízásából Ferenczi Pál telkén Marjalaki Kiss Lajos próbaásatásokat végzett, s az előkerült leletek azt bizonyították, hogy itt egy egész temető lehet, amelyet a tudomány szempontjából fontos lenne feltárni, „mert a népvándorlás korából a Gálffy Ignác múzeumi elnök által mintegy két évtizeddel ezelőtt kiásott nagy fontosságú tiszakeszi leleteken kívül e korból csak egy-két, szórványosan lelt régiség került elő Borsod megyében". A mostani leleteket már beszállította a kutató a miskolci múzeumba. Arról is beszámolnak a nyári időszakban a helyi újságok, hogy a Nemzeti Múzeum és a Borsod-Miskolci Múzeum közös megbízásából folytatja régészeti kutatásait Hillebrand Jenő archeológus is a hámori barlangokban, s a Földtani Intézet is kutatásokat végeztet Borsodban.