Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

hatású előadást a Borsodmegyei Lapok június 9-i számában „A művészet napja" című vezércikkben méltatja Orczy Gyula, idézve a szónok közvetlen utalását a múzeumok szerepére: „egy nemzet, mely régi emlékeit megőrzi, saját múltját becsüli meg". A havi vármegyei közgyűlésről szóló tudósításában június 13-án pedig már az olvasható, hogy az alispán javaslatára a megyei kulturális alapból 500 korona segély átutalását szavazták meg a Közművelődési és múzeum egyesületnek, a képzőművészeti tárlat rendezési költségeire. Lapjaink szeptember derekán közlik az egyesület tagtoborzási felhívását, s rendre hírt adnak az új belépőkről. A Borsodmegyei Lapok október 17-én tételesen közli a múzeumnak küldött adományokat, s a felsorolásban kiemeli: „Szendrei János miniszteri titkár úr, kinek a borsodmiskolci múzeum érdekében kifejtett buzgó és igazán eredményes támogatásáért már ez ideig is nagy hálával tartozunk, folyó hó 12-én ugyancsak a múzeum ügyében köztünk tett szíves látogatása alkalmával saját gyűjteményéből a következő tárgyakat volt kegyes átengedni: 1. Mamutfog megkövesedve. A récék csont-minősége még tisztán látható. Lelőhelye a Sajó medre Ónodnál. 2. Agyagmag-kő. Keresztmetszete rétegeiben szépen mutatja a szilárd kőzetnek a tengeri homokból kivált agyag conglomerátumból való képződését. Lelőhelye Avas hegy. 3. Kővéső. Őskor (kőkorszak). Lapos kis véső zöldes trachitból, melynek éle még épen van. Lelőhelye Muhipuszta, Bala halmi őstelep. 4. Kővéső. Őskor (kőkor). Fekete trachitböl. Ele kicsorbult. Lelőhelye Muhipuszta, Bala halmi őstelep. 5. Nyílcsúcs töredékek, 5 db. Kőkor. Obszidiánból pattintva. Lelőhelye Muhipuszta, Bala halmi őstelep. 6. Hamvveder. Őskori (bronzkor). Alja kiszélesedik, felső része keskenyebb nyakba megy át, melynek határán két vonal van bekarcolva. Anyaga mázatlan, gyengén égetett szürkés agyag... Lelőhelye Mezőcsát, Hörcsikés domb. 7. Tribula (ruhakapocs) - töredék. Őskori. Bronzból, szalagszerüen tagolt. Lelőhelye Muhipuszta, Csüllő domb. Hamvvederben. 8. Karperec része. Őskor. Bronzból, négyszeres sodronyból fonva. Lelőhelye Muhipuszta, Csüllő domb. 9. Karperec része. Őskori, kettős bronz sodronyból. Lelőhelye Muhipuszta, Csüllő domb. Hamvvederben. 10. Csont-ár. Őskori. Marhacsontból. Lelőhelye Muhipuszta. Bala dombi őstelep. 11. Nyílcsúcs, 2 db. Őskori. Kovakőből pattintva. Lelőhelye Avas hegy, vízmosás. 12. Orsógomb. Őskori. Agyagból, korongon készült, kúp alakú. Középen át van fúrva. Lelőhelye a muhipusztai Bala halmi őstelep. 13. Hálónehezék. Őskori. Vörösre égetett agyagból. Tompa kúpalakú. Fent a hegyén feltüzhetés végett át van fúrva. Lelőhelye Muhipuszta, Bala halmi őstelep. 14. Csont-ár. Őskori. Nagyobb szárnyas csontjából. Lelőhelye Muhipuszta, Bala halmi őstelep. 15. Csont-ár. Őskori. Szarvasagancs csúcsából. Lelőhelye Muhipuszta, Bala halmi őstelep." Október 31-én ugyanebben a lapban jelent meg Balogh Bertalan „Vidéki képtárak" című cikke. Hock János említett miskolci előadása ösztökélte a valós hazai helyzet leple-