Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

101. Lengyel János által készített szarukürt kiterített rajza. Legyesbénye, 1901. ZM 70.6.1. fadugóval is elzárhatták. A hengeres típus jobbára ott fordult elő, ahol nagy szarvú magyar szarvasmarhákat tenyésztettek. Ugyanilyen szaruedényeket használhattak más fűszerek, paprika vagy orvosságok, pl. rühzsír tárolására (rühzsírtarto) is. A szarukarikát forró vízben oválisra is alakíthatták, ez azonban csak a dunántúli pásztoroknál fordult elő. Hasonló szarudobozokat Európa más népei is használtak. A szarudobozoknak az volt az előnye, hogy a tartalma nem nedvesedhetett át. Tapasztalat szerint a kúp alakú darabokat egyszerűbben, a hengereseket erőteljesebben díszítették, vésett és karcolt eljárással. Egyszerűbb kivitelezésű és díszítésű szarudobozok Borsod megye egyes tájain, jobbára a Tisza mentén is előfordultak. Igen szép szaru sótartókat készítettek megyénk zempléni területein. Gyönyörű díszítményeket közölt már Madarassy László is 1925-ben. A Néprajzi Múzeum is több mint tíz, jórészt datált zempléni szaru sótartóval rendelkezik. Ezek között van 1846-os, 1864-es és több olyan, amelyet az 1890-es években készítettek és díszítettek. Ezeknek jó részét Herman Ottó gyűjtötte 1898-ban és 1901-ben. Egyes darabokon a jellegzetes karcolt stilizált ornamensek között nap, hold, kereszt, pisztoly, balta, illetőleg stilizált emberalak látható. Egy 1858-ból datált, Bükkaranyosról származó ékesen díszített sótartón növényi díszek között, amely a használat folytán már megkopott, a következő olvasható: PÉTER KUN 1858. Egy Sátoraljaújhelyből származó, befenekelt végű dobozon, amely lehetett sótartó is, jellegzetes zempléni ornamensek között SZABÓ JÁNOS CSINÁLTA 1874 felirat látható. Borotvatok és tükör A borotvatartók vagy borotvatokok csupán a történelmi Borsod vármegye déli részéből, a Bükk hegységtől délre eső területekről kerültek be a múzeumba. Vannak egyes községekből a Bükkaljától - pl. Cserépfalu, Tard, Noszvaj - illetőleg a Miskolctól és Mezőkövesdtől délre eső, sík területekről - pl. Mezőcsát, Tiszadorogma - községekből.