Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

A hosszúkás, hasáb alakú, leginkább egyetlen fából kifaragott eszköz egy vagy két borotva elhelyezésére szolgált. A régebbiek formája hasáb alakú, a fedele tolltartószerűen kihúzható. Egy nagyon szép példány 1818-ban készült, Cserépfaluban használták. Reneszánsz hatásokra emlékeztető központi díszítménye, az olaszkorsós kompozíció tetején tulajdonképpen három tulipán, alján két gránátalma, közöttük pedig stilizált levél látható. Viszonylag egyszerűbb, de hasonló ornamentika húzódik a toknak a keresztező részén, valamint a tetején, stilizált tulipánalakra formázott felső részén. A tokon a következő írás olvasható: TSO AN 1818. A későbbi faragott tokok keskenyebbek, közelítenek a négyzetes hasábokhoz, s fedelük egyik végükön alkalmazott tengelyen elfordítható. Ezt rendszerint egy ötletes helyen kitoló segítségével lehet megtenni. A borotvatokokat sokféle eljárással díszítették: véséssel, karcolással, illetőleg spanyolozással. A Dél-Borsodból származó darabok között a régebbiek finoman karcoltak, amelyeknek a vonalait bedörzsöléssel feketítették. Hasonló karcolt és választóvízzel színezett darabokat ismerünk Sajóvelezdről, Miskolcról és Cserépfaluból is. Egy hasáb alakú, elfordítható tetejű darab fedőlapján és két oldalán gazdag tu102 102. Tükrös, színes berakással készült címer- és gyertyaábrázolással. Oldalán felirat: Miskolczon 1867-ben. Szomolya HOMN 53.660.1.