Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

nalas és egy kicsit széteső; rajta a következő felirat olvasható: LENGYEL JÁNOS KIDOLGOZTA, 1901 AUGUSZTUS HAVÁBAN. Az ivótülkök díszítménye azonos a kürtökével, mivel általában kisebbek, a díszítmények is ehhez igazodtak. Az ivótülköknek természetesen nem vágják le a végét, a széles végére a felfüggesztésre lyukat fúrtak; gyakran ide még egy szépen csipkézett bőr sallang is járult. Elterjedési területe arra utal, hogy nem található meg azokon a területeken, ahol a fa ivócsanakok voltak elterjedve, tehát megyénk nyugati régióiban. A Néprajzi Múzeumban közel húsz díszített ivótülök található, jó fele 1890 és 1898 közötti évvel datált, ezek egy részét a millenáris kiállításra Herman Ottó gyűjtötte. A budapesti múzeumban őriznek Zemplén megyéből néhány „díszszarv párat", amely trófeaként összeillesztett két, általában egyenlő nagyságú és karcolt díszítéssel ellátott szarvból áll. Az utóbbi rozettás középdísze mellett „1898 J J" felirat van. Szaruból készültek sótartók (sóstülkök) is. Ezek is szarvasmarha szarvából kifűrészelt darabok, amelyeket vagy a szarv végéből készítenek, és akkor csak az egyik végét kell befenekelni, vagy a már teljesen üreges végéből metszik ki, és akkor mindkét végét kell állandóra illetve nyithatóra lezárni. Általában 10-15 cm magasak. A keskenyebb részét 99-100. Szarutülkök részlete SpRGYG. 1931.2. Ung, 1866. SpRGY G.1931.3. Ung, 1899.