Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

GYERMEKJÁTÉKOK Katona Judit

694. Hegedű. Nagy István készítette, 1969. Mezőkövesd HOMN 69.37.1. A 6-10 éves lányok és fiúk szívesen játszottak a saját kortárs csoportjukba tartozó azonos neműekkel, s az egyegy játékhelyzetbe bevont játszótársak száma is megnő. Ezek a játékalkalmak olyan modellhelyzetként is értelmezhetőek, melyekben gyakorlatilag veszély nélkül sajátíthatók el a társas viselkedésformák felnőtt közösség által felügyelt normái. Ebben a korban a nagyobbacska gyereket egyre többször befogták a házi- vagy ház körüli munkákba. Játékká váltak ekkor a felnőttek munkaeszközei, folytatódott a közös játék a jószágőrzés közben vagy a határban. Munka és játék nem vált el egymástól, a mosogatást, padlólocsolást befejező gyerek tovább „dolgozott" a saját maga vagy idősebb testvére, rokona által készített bababútorok között. A különösen becses és nem minden gyerek osztályrészéül jutó babaszoba bútorainak előképei a játékkészítő-műhelyek népszerű, sokféle stílusban, formában kialakított, boltokban kapható babaházai lehettek. Népi változatai általában puhafából készültek, deszkából fűrészelték, szögelték, esetleg csirizzel ragasztották a kisebb darabokat. A berendezés elemeit a parasztszoba bútorainak mintájára formálták, az asztalokat, székeket, a konyha bútorait tömör fából mélyítették. A bababútor ritkán, de a játékbaba, mint legkedvesebb szerepjátékuk nélkülözhetetlen kelléke többféle változatban is előfordult a lánykák játékai között. A játékbaba a felhasznált anyagok sokféle kombinációjából változatos technikával készülhetett. Testét két keresztbe rakott és kenderkóccal