Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

GYERMEKJÁTÉKOK Katona Judit

vagy madzaggal egymáshoz rögzített fadarabból állították össze. Fa helyett használtak kukoricacsutkát, napraforgószárat, összetekert rongyot, általában mindenféle anyagot, ami kellően stabilan tartotta meg a babát. A kukoricacsutka-testű baba hamar tönkrement a mindennapos igénybevételtől, ám kukoricafosztáskor számtalan új formájú, mák- vagy diófejű, kukoricabajusz-hajú baba léphetett a már elhasználtak helyébe. Keze, lába, ruhája is a vízben puhított, így igen könnyen alakítható csuhéból készült. A keskenyebb és szélesebb csíkokra tépett héjat vékony, ugyanebből az anyagból való szalagokkal rögzítették, kötözték a testhez. Ennél is könnyebb és gyorsabb volt megcsinálni a bigyót vagy pamutbabát, amelyhez az összefogott pamut- vagy kóccsomót összehajtották, és először a nyakánál kötötték meg, majd kétoldalt választottak le egy-egy köteget a kezeinek. Ezután az alsó pamutköteget osztották és kötözték kétfelé, kialakítva a baba lábait is. A legtöbb figyelmet és kézügyességet a rongybaba elkészítése igényelte. A baba fejét, mely kóccal, faforgáccsal töltött rongydarab volt, a test felső végéhez kötözték. Ruháját használt pendelyből, maradék színes vászonból csavarták, varrták apró öltésekkel. Fejére egyszerűen kendőt kötöttek, az ügyesebbek a kenderfonásból visszamaradt csepűből hajat is készíthettek. Az együtt játszók között mindig voltak jó kézügyességű „specialisták", akik „megrendelésre" is készítettek sutább pajtásaiknak babát, babaruhát. A babák sokféle szituációs játék főszereplői lehettek, közülük talán a legkedveltebb a bábulakzi volt. Erre készülve a menyasszony- és vőlegénybabát már előre elkészítették, megterítették az ünnepi asztalt, magvakból, sárgombócból készült esküvői ebédet szolgáltak fel az egybegyűlteknek. A főleg egyszeri játékeseményhez készült, hamar tönkrement babáknak nem sok esélyük volt arra, hogy múzeumi gyűjteménybe kerüljenek. Múzeumaink főleg olyan népviseletbe öltöztetett babákat őriznek, melyeknek ruháin felfedezhetők készítési helyük jellemző viselettípusainak jellegzetességei. Óvodáskorúak népviseletekről készített rajzainak vizsgálatából kitűnt, hogy már a 4-5 éves gyerek is képes reprodukálni környezete viseletének látványos, jól megkülönböztethető, identifikációs jegyeit. Gyakran megfigyelhető a viseletek jellegzetes szabása, uralkodó színei, a csipke, a szalagdíszek, a matyó babák gyöngyös koszorúja a viselet