Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

behívták és megvendégelték. Hangonyban a kidöntésben segédkező legények egy-egy kendőt, az udvarló egy inget kapott a leánytól ajándékba, ha komoly volt az udvarlás. A Hangony-völgyben az 1930-as évek végén kezdett elterjedni, hogy májusfa állítása helyett díszes, fonott virágkosárba helyezett cserepes hortenziát küldött az udvarló legény, amit a leány az utcai ablakban helyezett el {Dobosy László 1989.). A nyári időszak a mezőgazdaságban kemény munkával telik, így a hagyományos paraszti társadalomban ez az időszak nem bővelkedik szokásokban. Ám az uradalmakban, majd ezt követően a szövetkezetekben is sokfelé megünnepelték az aratás befejezését. Erre az alkalomra ügyes kezű emberek válogatott búzakalászokból búzakoszorút készítettek. E hagyományos ünnepi dísznek gyakorlott készítői voltak például Kelemérben {Faggyas István 1981.), de ismert volt a szokás Bánrévén és a Szuha-völgyben is. A koszorú keretét fából hajlították, majd búzakalásszal körülfonták, és virágokkal díszítették. Egy hosszú rúdra felfüggesztve vitték a gazdához, aki a koszorút a padlásra, a mestergerendára, vagy a ház tornácára akasztva eltette a következő esztendőre. A koszorú átadása után késő estig tartó mulatság következett. Az aratás befejezéséhez hasonló ünnepségekre került sor a szüreti munkák végeztével is. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat általában csak jeles bortermelő vidékeken rendeztek, megyénkben erre leginkább TokajHegyalján került sor. A hegyaljai szőlőmunkások, kisebb szőlősgazdák a 18. század folyamán alakítottak szőlőműves társulatokat. A társulatba tömörült szőlőmunkások - attól függetlenül, hogy az év folyamán nagybirtokosoknál dolgoztak-e vagy sem - maguk is megrendezték a „Bacchus ünnepüket". Erre a filoxéravész előtt mindig farsangkor került sor {Erdész Sándor 1988.). Az erdőbényei, mádi, olaszliszkai szőlőművelés szokáskörének egyik legjellegzetesebb tárgyi szereplője a kapásbál és a kapásfelvonulás elmaradhatatlan résztvevője, Bacchus, a bor és a termékenység antik istene, aki eredetileg a téli hagyomány körben, farsangkor, de ekkor is a szőlőművelés szokásaihoz kapcsolódva jelent meg {Ujváry Zoltán 1975.). A Bacchus-ünnephez kapcsolódó felvonulásokat Mádon és Olaszliszkán az 1910-es évek