Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

A VISELET Az összevont megye népviselete ugyanazt a sokszínűséget mutatja, amelyet a régió természeti adottságai, társadalmi, gazdasági jellemzői is. Ebben az összetett képben a falusi népesség rétegzettsége, életmódja és hagyományai mind szerepet játszanak. A mezővárosok parasztpolgárai öltözködésükben is közelebb álltak a felsőbb társadalmi rétegekhez, s ezt az ideált igyekezett követni a nagyszámú kisnemesség is. A falvak parasztnépének öltözködését a helyi normákon túl az önellátás foka (elsősorban a kenderfeldolgozás), és a környék kézművesipara is befolyásolta. A legrégiesebb öltözetdarabokat a pásztortársadalom őrizte meg, ugyanakkor e réteg bizonyos fokú cifrálkodásra, a viseletben is megnyilvánuló elkülönítő öntudatra is hajlamos volt. Nem elhanyagolható tényező a viselet alakulásában a megyénket jellemző nagyméretű migráció, a summástömegek, iparba járók, továbbá a kivándorlók és visszatérők jelentős aránya sem. A népviselet egyes elemeire és sajátosságaira felfigyelő korai adatokat 18-19. századi körözőlevelek személy leírásaiból nyerhetünk, mozaikszemen. A 19. században pedig a népszerű útleírások, útirajzok „táj- és népismertetései" nyújtanak értékes képet. Közülük is említésre érdemes 1843-ból a Regélő Pesti Divatlapban a Sajó-völgyről megjelent útirajz. A ruházat ismertetése arra utal, hogy a Sajó-völgyiek öltözete ekkor meglehetősen polgárosult volt, hiszen például „a férfiak csizmát télen-nyáron egyaránt hordanak, s a bocskortól undorodnak", s a női ruházat anyagai is nemesek, köztük organdi, patyolat és selyem, valamint karton is szerepel (Kresz Mária 1956.). A Napkelet című folyóiratban 1857-ben a matyókról közöltek rövid leírást. Az illusztrációval is kiegészített bemutatás a matyókat már ekkor „a magyar népnek egy különváló faja"-ként jellemzi.