Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

{Domonkos Ottó 1991.; Éri István-Nagy Lajos-Nagybákai Péter 1975-76.). A 16. században a királyi város, Kassa mellett több nagyobb településen is létrejöttek a céhek. Szikszó, Újhely, Patak, de különösen Miskolc járt az élen a céhalapításokban. A mezővárosban 1508-ban a mészárosok céhe szerezte meg a királyi szabadalmat, de még ugyanebben az évben a szabók, 1523-ban a vargák, utánuk pár esztendővel a szűcscéh is eljutott az ipari érdekszövetkezés eme fokára. Patakon a 16. század második felében a szabók, fazekasok és a kovácsok, Újhelyben pedig a szabók céhalapításai ismertek. Amíg a királyi városokban az állandóan jelen lévő kb. 60-70 mesterség közül mintegy harmada eljutott a céhszerveződésig, addig ez a mezővárosokban sokkal lassabban zajlott. A mintegy 20 féle mesterségből csupán csak néhány jutott el a szervezettség ezen szintjére, s ezen belül is elsősorban a húsipar és a ruházati ipar, mivel ezekben az iparágakban volt nagyobb arányú a mesterek száma. A mezővárosi céhek működési területe általában 3 mérföldes körzet volt, melyen belül céhen kívüli mesterembert nem tűrtek. Igyekeztek határvonalat 35. A miskolci csizmadiacéh ónkannája 1825-hol. A nyolcszögletű edényen csizmaábrázolás és német nyelvű felirat. HOMT 53.731.1. 36. A miskolci bodnárcéh kondérja. A nyolcszögletű ónedény előrészén a bodnármesterség jelvényei 1836-os évszámmal. Másik lapján a mesterek nevei, az edény készítésének dátumával: 1868. HOMT 53.735.1.