Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

37. A miskolci bodnárcéh ónkannájának oldaldíszítése, 1843. HOMT 53.735.1. vonni a rokon mesterségek felé is. Az újhelyi szabók 1559. évi céhlevele hangsúlyozza, hogy minden mesterember csak egyfajta mesterséget űzhet. Az iparosok a kassai mesterek kivételével csak az alapszükségletek kielégítésére vállalkozhattak, piackörzetük a megyén belül maradt. A miskolci mészárosok, szűcsök és vargák áruinak elhelyezését is csak a megyebeli vásárok szabad látogatásának megszerzésével biztosította a tanács előrelátó iparos vezetősége. Elvétve fordult elő olyan eset, mint amit egy gönci kőfaragómestertől feljegyeztek, hogy a megyehatáron kívül, a bártfai templom építésén dolgozhatott. A kassai céhes mesterek borsodi és zempléni tevékenységéről viszont bővelkedünk adatokban. A ruházati iparon túl az ellátó iparban csak Patakon jöttek létre céhek. A 16. században az építőipar, a bútorkészítés és a háztartási eszközök előállítása háziipari keretek között létezhetett. Kőműves-, üveges-, asztalosmesterek az összeírásokban