Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

498 499 Az ún. rozettás-madaras lepedővéghímzések motívumai országszerte ismertek voltak a régi stílusú hímzéseken, a múlt század második feléig, de az egyszerű motívumok mintává rendeződése és kidolgozása már táji jellegzetesség. Mezőkövesden e folyamat eredményeként alakult ki a cipés madaras lepedővégminta, majd megjelentek a jellegzetes matyó vonások, a rozetta rózsává vált, a minta zsúfoltabbá, tömörebbé, azaz matyóssá alakult. A szomszéd falvakban, a Bükkalján és a Tisza mentén is helyi stílus alakult ki az azonos motívumokból és a rokon szerkesztési elvekből. Legjellegzetesebb változatait Bogácsról és Szentistvánról ismerjük. Bogácson főleg színes gyapjúszállal varrták ki a mintákat, Szentistvánon pedig a piros-kék pamuthímzés mellett elsősorban a színes műselyemmel kivarrott lepedővégek készültek, különleges, sárga, barna, lila, olajzöld színösszetételekben. Az egyszerű, ismételgetett motívumokból összeálló mintát a színek váltogatásával tették játékossá. A motívumok egyszerű kompozíciókba rendeződnek. Legelterjedtebb szerkesztési mód, amikor a rozettákat hullámvonal íveibe illesztik, s a madárkák, bimbók, leveles ágak az üres felületeket töltik ki. Vannak olyan változatok is, ahol a rozetták egymás mellett sorakoznak, egy vagy két sorban, s a kimaradt felületekbe illeszkednek a madárkák, s a bimbók, máskor a leveles ágak koszorúszerűen hajolnak a rozetták köré. A mezőkövesdi matyóknál a hímzett lepedők illetve lepedőbetétek rangja a felvetett ágy, a torónusos nyoszolya 498-499. „Szükujjú" vászon női ingvállak, dúsan ráncolt, hímzett pántba fogott, könyökig érő ujjal. Tard, 20. század eleje HOMN 67.1.81., 83.29.1.