Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

500. „Cipés-madaras" lepedővég, piros és kék pamuttal varrva. Mezőkövesd, 19. század első fele HOMN 53.715.65. 501. Matyó rózsás, piros és kék pamuttal varrott lepedővég. Mezőkövesd, 19. század közepe DGy 645. reprezentatív szerepének hangsúlyozásával, illetve a stafírung felértékelődésével együtt nőtt. A múlt század második felében a pamut hímzőfonalat kiszorította a finomabb vagy durvább színes gyapjúfonal (berliner vagy „belina"), majd a szűcsselyem divatja. Nemcsak a hímzőfonalat, hanem számos szűrös és szűcsös motívumot is átvettek a matyó asszonyok a szűrszabók és a kuzsuvarró szűcsök mintakincséből. Egyszerre kiszínesedett, változatosabbá, zsúfoltabbá vált a matyó hímzés e hatások alkalmazásával. A mintákat előrajzoló „íróasszonyok" aztán egymással versenyezve fantáziájukra hagyatkozva rajzolták a legváltozatosabb rózsafajtákat és térkitöltő bimbókat, leveleket. Az egykori szabályos, szim metrikus kompozíciók szabálytalanná, aszimmetrikussá váltak, a szeszélyesen kanyargó motívumok kitöltötték az egész díszítendő felületet. Ezt a színpompás, zsúfolt, valóban egyedülálló hímzést fedezte fel aztán matyó hímzéskén