Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

Másik díszítmény a rozmaringág alkotta szív, melynek felső íveit időnként bekockázták. A felirata, a név, az évszám a szív belsejébe került. Hosszú szöveget ezen kívül nem írtak rá, inkább csak az egymondatos általánosan elterjedt jókívánságot: „Aki iszik belőle, váljon egészségére!" Ezekkel a jellegzetesen gönci díszítésekkel és mázszínnel nemcsak butykosokat rendeltek meg, hanem - más vidékekkel ellentétben - a legjellemzőbb használati edényeket is. így alakult ki a tejesedények egy jellegzetes csoportja, a váltócsupor. A legkorábbi ismert 1903-ból való, a többség 1920 és 1940 között készült. Ez speciális edénykollekció volt, amit Árva János fazekasmester szerint 6 db 3 literes, 6 db 2 literes, 1 db literes, 1 db főzőfazék és 1 db tejfelesszélke alkotott. A tejescsupor ilyen díszítését a tejcsarnok működése előtti korszak tejhordó szokásai tették szükségessé. A gazdasszony ugyanis előre kimérte és kitöltötte a tejet egy már korábban leadott edénybe, s ezt vitték el, ugyanakkor hozták az üres tejescsuprot, s azt hagyták ott a tejesgazdánál. A feliratokra azért volt szükség, hogy minden kétséget kizáróan lehessen tudni, hogy melyik csupor kié. A nagyobb gazdáktól néha tízen is hordtak tejet, ezért igen sok feliratos edényre volt szükség. Ez magyarázza a csuporegyüttes nevét és összetételét. Az 1820-1870 közötti fél évszázad alatt Észak-Magyarországon több nagy piackörzetet ellátó fazekasközpont működött. Ezek mindegyike kiérlelt forma- és díszítménykincset hozott létre. Dél-Borsod a földrajzi fekvése miatt mindezen fazekasközpontok piackörzete volt, mint ahogy jártak ide árulni a miskolci fazekasok, de az alföldiek, pl. a mezőtúriak is. Morvay Judit 1955-ben megállapította, hogy a mezőkövesdi háztartásokban 12 fazekascentrum termékei voltak megtalálhatóak. Természetes, hogy az a fazekasság, amely ezen a vidéken az 1870-es évektől született meg, ezeknek a fazekasközpontoknak a díszítményeit vette át. A dél-borsodi edények jó példái annak, hogyan variálták, kombinálták a tanult vagy látott elemeket, illetve hogyan született valami egészen új belőlük (Morvay Judit 1955.). Dél-Borsod fazekasai nem tudtak főzőedényeket csinálni, mert nem volt magas hőfokot bíró agyagjuk. Az alapanyagot az ónodiak kivételével mind a Bükk hegység dél felé, az Alföldre futó völgyeiből szerezték be. A többi fazekasgóchoz