Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)
NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella
368. Ónodi butelláskulacs, mezőcsáti színekkel, mindkét oldalán felirattal, 1891. HOMN 53.4.8. képest feltűnő arányban maradt ránk feliratos, datált és szignált edény. E vidék lakossága - ezt a mezőcsáti és a tiszafüredi butellák is bizonyítják - különösen szerette a név szerint ajánlott italtartókat. Valósággal új irodalmi műfaj jelent meg: a butellák falába karcolt „kulacsköltészet". Ezeknek a megrendelésre készített tárgyaknak különleges helyük volt a közösségben, óvták őket, gyakran alig, vagy egyáltalán nem is használták, a lakószoba díszéül szolgáltak. A négy fazekashely díszítőstílusa nem egységes, hanem markáns különbség van az ónodi és a tőle délnyugatra, egymáshoz közel fekvő három település edényei között. Az eltérés szembeötlő mind a forma, mind az alkalmazott színek, díszítménykincs, valamint a kompozíció tekintetében. Mezőkövesd, Mezőkeresztes és Szomolya stílusa egységesebb, karakteresebb, Ónodé nem ennyire az, sőt, éppen az jellemző rá, hogy több fazekasközpont termékeit is megpróbálta utánozni. Megállapítható, hogy a Bükk hegység a népi kerámiában stílusválasztó határként fogható fel. Megvizsgálva Ónod, illetve Mezőkeresztes, Mezőkövesd és Szomolya piackörzeteit és vásározóhelyeit, a lakosság társadalmi és vallási összetételét, magyarázatot kapunk az elkülönülésre. Ónod egykor virágzó, református többségű mezőváros, fontos vásározóhely volt. A piackörzetébe tartozó települé-