Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

366 367 366. Gönci zöldmázas bütyköskor só, 1897. SpRM 55.9.1. 367. Zöldmázas hasas korsó, a Gönci Csizmadia Társulat Ifjúságának metszve, 1893. HOMN 79.81.33. nyelte, melyek jellegzetesen gönciek, bár kevés ilyet Sárospatakon is készítettek. Gönci jellegzetesség ugyanakkor egy butykoskorsó-típus, melyek közül 1883-ban készült a legrégibb, és 1916-ban a legújabb ismert darab. Sem az edénytípus, sem az alkalmazott ornamentika nem ismeretlen más vidékek fazekasainak munkáin sem. Kizárólagosan göncivé a forma, a díszítmény és a méretek állandósága avatja őket. Nem nagy méretűek, magasságuk 18-20 vagy 30-31 cm, űrtartalmuk szerint. Hasuk jellegzetesen kerek, kétoldalt enyhén lapított, nyakuk zömök és szűk. A korongolás után kaolinból készült fehér földfestékkel öntötték le az edényt, majd szöggel bekarcolták, metszették a motívumot és a feliratot, és zöld színű máz került az első égetés után rá. A gönci zöld máz világos, szinte kékeszöld, ami megkülönbözteti a korabeli központok hasonló zöldmázas termékeitől. Díszítményük kizárólag két motívum, igen kevés variációban. „Ha a magyar koronát tettük, a közepében benne volt a három folyó, a másik szélén a kettős kereszt, tetején a korona. A korona mellett rozmaring. Kétoldalt: készült ennek meg ennek a részére, évszám."