Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

360. Ember alakú bütykösök. Mezőcsát, 1896. HOMN 53.4.19., 53.4.20. félig sárga, félig zöld. Ember alakú csati edényeket is ismerünk, többnek a készítője az a Horváth Sándor, aki 1854-ben született és 1916-ban halt meg, az emberábrázolás a mezőcsáti termékeken nem példa nélküli, de viszonylag ritka. A leghíresebb mezőcsáti edénytípus a csákós emberfejben végződő, 19. század eleji sujtásos, pitykés katonadolmányt viselő miskakancsó. A legkorábbi 1828-ból való, legtöbb az 1840-50-es években készült. Nem kifejezetten csati jellegzetesség, ismerünk tiszafüredit, szentesit, mezőtúrit, hódmezővásárhelyit is, de legtöbb mégis itt készült belőle. Az egyetlen edénytípus, melyre plasztikus díszt használtak: a viselet gombjain, sujtásain kívül a hason vagy a fülön függőlegesen kígyó tekeredik végig. Ritkábban növényi díszeket is applikáltak rájuk. Különleges rendeltetésű kancsók voltak: céhek vagy más közösségek csináltatták. Eredeti rendeltetésére Kresz Mária Mezőkövesden találta meg a magyarázatot: ,,A vallásos matyók a környező falvak