Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

355. Iketfazék, Sárospatak. 19. század második fele HOMN 53.311.1. későbbi pataki fazekasságra gyakorolt hatásáról alig tudunk valamit. Az anabaptista vallásuk miatt üldözött, ónmázas edényeket készítő habánok ugyanis nem a pataki városi társadalom, csupán az őket letelepítő és nekik védelmet nyújtó Rákóczi család és a vár számára termeltek, edényeikből pedig jószerint semmi sem maradt ránk {Németh Mária 1984.). Figyelemre méltó, hogy az 1780-ig „curia anabaptitarum" néven számon tartott telephelyük a későbbi Fazekas sor helyén állt, a korábban a város más részén letelepült helyi fazekasok a habánok elköltözése, illetve áttérése után ide költöztek át. Az egyik leghíresebb pataki fazekas, a 19. század elején élt Szerentsi Mihály céhmester 1808-ban kezdett naplójában hétféle Új Keresztény máz készítési módját írta le, a korabeli edényeken azonban igen csekély habán hatás mutatható ki. Annak kell tekintenünk a bokály és a lapos, erős koszorútörésű dísztálak, valamint az ovális formák későbbi jelenlétét a termékek között, a díszítésben az ún. bordás mintái, a szélek hajtogatásait, a habán színek további életét: a kéket, az okker- és citromsárgát, valamint a violát (feketéslila). Ezeket a színeket azonban a későbbi fazekasok