Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

tanúja annak, hogy a különböző színű mázak összefolyatása, egymásba spriccolása kedvelt díszítőtechnika volt Borsodban is. A másik csoportba csaknem kivétel nélkül butykoskorsók tartoznak: egyszínűek, domborműves díszítésűek és kivételes alkalmakra készültek: remekmunkák, úrasztali borosedények voltak. Ezeket a butykosszáj, a díszítés vízszintes tagolása, a vízszintesen induló, lustán aláhajló fül jellemzi, valamint az apró, pici agyaggombok, bevagdosott levelek, kis spirálok gyakorisága. Szívesen szakították meg a vízszintes tagolást a füllel szemközti oldalon egy nagyobb motívum - kétfejű sas, virágkosár, vagy heraldikai állatok kedvéért. Az edények a 18. század végéről, a 19. század első harmadából valók (Bodó Sándor 1976.). A harmadik díszítőstílus mind színeiben, mind az alkalmazott technikában, de a motívumaiban is alapvetően új. A Miskolcra vándorló mesterlegények származási helyeiből egyértelműen kiderül, hogy a céhes korszakban egy határozott északról délre irányuló legényvándorlás mutatható ki. A céhiratok egyértelműen bizonyítják, hogy ennek a vándorlásnak a legdélibb állomásai Miskolc és Ónod voltak. Idáig vándoroltak a Miskolcon többségben lévő gömöri eredetű fazekaslegények is. Ez a vándorlás mindkét céh fazekasstílusát alapvetően megváltoztatta. Eltűnt a sgraffitto technika, de az íróka használata is, helyette az ecsetes díszítést alkalmazták. Nem festettek többé zöld alapszínt, eluralkodott a mangánszuperoxidos fekete-sötétbarna alapozás. Új színek jelentek meg, pl. a kék, új motívumokat festettek az edényekre: nagy szirmú oldalnézetű rózsát, 3-3 ecsetes sziromból álló fürtöt, általában nagy felületű virágot. Megindult a virágtövek, koszorúk szétesése elemeikre: 1-2 elem szabályos ismétlődésére bomlottak a virágbokrok, egyre csökkent az elemek száma és egyre nagyobb felületűek lettek a díszítőelemek. Egy-egy motívumot szimmetrikus megosztásban két-, esetleg háromszínűre festettek. A 19. század második felének miskolci fazekastermékei jórészt megkülönböztethetetlenek a gömöriektől, de erős a Sárospatak felől érkező stílushatás is. A két északi irányzat között a közös szerkesztési elvek és a színhasználat révén nagy a hasonlóság. A céh, illetve a miskolci fazekasság virágkora tehát a