Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

latrendszere adhat magyarázatot arra, hogy a táji-felszíni ta- 12. Kassa goltság ellenére nincs valódi reliktum-terület, kistáj. Jóllehet háttérben vannak mikrorégiók, amelyek viszonylag nagy számban őriznek archaikus elemeket az alkalmazkodás formáiban (Bodrogköz lápi életmódja, Tisza mente legeltető gazdálkodása, Bükk és Zempléni-hegység erdei iparai és kézművessége stb.), a műveltség egészének állapotában mindenütt kitapinthatók a 19-20. század lassú polgárosodásának folyamatai. A nem néprajzi kategóriát jelentő szegénység, ami - a fentebb már említett okok miatt - e térségben igen gyakran és sok helyen jelen van, nem konzerválja a műveltség korábbi állapotát. A munkára elvándorlók, sokféle tevékenységet folytatók igen gyakran közvetítik az új műveltségi elemeket közösségük számára. A gazdasági-társadalmi változások nemcsak a gazdasági, vallási, közigazgatási központok szerkezetét árnyalják, hanem máig hatóan formálják a lokális központok és a perifériák viszonyrendszerét is. A 18-19. század folyamán a térség többközpontú, ami befolyásolja a műveltség egész állapotát is. Az egyik központ Tokaj-Hegyalja centrális területe, ami sajátos gazdasági szisztéma, termelési egység, s amelynek hatósugarában fejlődik ki a „Bodrog-parti Athén", Sárospatak műveltségi központ szerepe. A másik centrum a Sajó és a Hernád összefolyási területének az Al-